1972-ben, 1973-ban és 1977-ben négy olyan amerikai űrszonda indult a Földről, amelyekről tudjuk, hogy kirepülnek Naprendszerünkből, mert ezek a harmadik kozmikus sebességgel haladnak. Úgy gondoljuk, hogy ezek az űrszondák mintegy 26 000 év múlva jutnak ki a csillagok világába, addig a Naprendszer külső részeiben repülnek és várhatóan még évekig küldik mérési eredményeiket a Földre.
Persze ezek az űrszondák a Tejútrendszer csillagvilágába való kirepülésükkor már nem fognak adatokat közvetíteni a Földre, mert kis atomtelepes energiaforrásaik addigra kimerülnek. Az első két szondán a Pioneer—10 és –11-en, Carl Sagan világhírű amerikai csillagász javaslatára elhelyeztek egy-egy kis táblácskát. Ezeken a lapocskákon a földönkívüli értelmes lényeknek szánt első, földi rajzos üzenet látható.
Cikkekben dölt betüvel írtam azokat a fogalmakat, amelyeknek rövid ismertetését a "Mini űrlexikonban" találhatjátok meg. Ha további csillagászati szó ismeretlen, akkor nézzétek meg a korábbiakat is.

Pioneer—10 és -11

A Pionner—10 űrszondát 1972-ben indították a Földről. Feladata az volt, hogy először látogasson meg és közelről vizsgáljon egy óriás bolygót. Az űrszonda útközben, 1973 júniusában keresztül haladt a kisbolygók övezetén és meglepetéssel tapasztalta, hogy itt nem növekedett meg az apró kozmikus részecskék mennyisége. A Jupitert 1973. december 4-én közelítette meg a Pioneer—10 és felhői felett 131000 kilométerrel repült el. A szonda két nap alatt 30 felvételt készített a bolygó légköréről, Nagy Vörös Foltjáról, az Io és Ganymedes nevű holdjáról, valamint mérte a Jupiter igen erős mágneses terét. A Pioneer—10 a Taurus csillagkép irányába, a Naprendszer haladási irányával ellentétesen, tehát hátra felé repül. Ez a szonda, negyed századon keresztül tartotta a legmesszebb járó űrszonda címet. Csak 1998 márciusában hagyta őt le, tőlünk 10,4 milliárd kilométerre, azaz 69,5 csillagászati egység távolságra, az 1977-ben startolt és gyorsabban repülő Voyager—1 űrszonda. Ez olyan hatalmas távolság, amely már az utolsó bolygó, a Plútó pályáján túl van, hogy onnan a fénysebességgel száguldó rádióüzenet is csak 9 óra 36 perc alatt ér a Földre.
A Pioneer—11, amely 1973-ban indult, 1974. december 3-án érte el és az előző űrszondánál közelebbről vizsgálta a Jupitert. Ezután pályája 1979. szeptember 1-én a Szaturnusz felhői felett 21000 kilométerrel vezetett el. A Pioneer—11 először készített közeli képeket a gyűrűs Szaturnuszról és vizsgálta sok-sok holdból álló rendszerét. Ez az űrszonda a Naprendszer mozgásának irányába, tehát előre repül majd ki csillagunk körzetéből.

Rajzok az idegen civilizációknak

1969-ben, az Arecibo Obszervatórium és az Amerikai Csillagászati Társaság által Puerto Rico fővárosában San Joséban rendezett konferencián vetődött fel a gondolat, hogy a Pioneer—10 és –11 űrszondán valamilyen, a földönkívülieknek szóló üzenetet kellene elhelyezni.
A földönkívüliek tájékoztatására a Pioneer—10 és --11 űrszondán egy 15,2 x 22,9 centiméteres méretű, arannyal borított alumínium lapot helyeztek el. A Pioneer-üzenetre a mikrovilágtól a csillagok világáig terjedő földi ismereteket rajzoltak.
A rajz két főszereplőjét, egy üdvözlésre emelt kezű férfit és egy női alakot Sagan felesége Linda rajzolta. A művész az emberi arcokon több földi faj jellegzetességét próbálta ábrázolni. A föld legfejlettebb értelmes lényét jelentő emberpár mögött, valódi méretarányban láthatjuk a Pioneer—10 és –11 űrszondák vázlat-rajzát.
A férfi alak mögötti körcikk az űrszonda 2,7 méter átmérőjű parabolaantennáját, a mellette lévő téglalap pedig az elektronikus dobozát jelzi. Az űrszondák kisebb méretű ábráját, az alul látható Naprendszer rajz is feltünteti a 3. bolygótól az 5. bolygóig vezető pálya végén. Ez arra utal, hogy az űrszondák a Földről indultak és a Jupitert vizsgálták.
Az alul, balra lévő nagy kör a Napot, tőle balra a négy kicsike a Merkúrt, a Vénuszt, a Földet és a Marsot jelenti. A négy nagyobb köröcske az óriás bolygókat a Jupitert, a gyűrűs Szaturnuszt, az Uránuszt és a Neptunuszt mutatja, utánuk a jobb szélen ismét egy kicsike kör van, ez a Plútó.

Térkép az idegeneknek

A Pioneer-tábla baloldali közepén van a Nap, illetve a Naprendszer helyét néhány különleges rádiócsillaghoz, a pulzárokhoz és a Tejútrendszer közepéhez igazító, csillag alakú pulzár-térkép. A térképet Frank Drake, világhírű amerikai rádiócsillagász készítette, a mi Tejútrendszerünkben található, 14 jól ismert pulzár távolságának, irányának és rezgésszámának ábrázolásával. A térképen ábrázolt pulzárokat, azaz a kozmikus rádió-világítótornyokat rezgésszámuk jellemezni. Azt mondhatjuk, hogy ez a pulzárok "személyiszáma". Ez a rezgésszám, a kettes számrendszerben a pulzár irányának vonalán, vagy mellette van felrajzolva.
A pulzárnak, a Pioneer űrszondát megtaláló idegen lények által megfigyelt és a rajzon ábrázolt rezgésszáma közötti eltérésből következtetni lehet arra, hogy mennyi idő telt el a rajz készítése óta. A pulzár-térkép segítségével tehát nem csak az űrszonda indítási helye, de kora is kiszámítható. A Pionner-rajzon a pulzár-térkép közepéből egy jobbra húzódó vízszintes vonal indul és az ember pár mögött halad a tábla szélén levő kis függőleges vonalkáig. Ez a függőleges vonalka mutatja Tejútrendszerünk közepének távolságát és irányát a pulzárokhoz és a Naphoz képest.

A Pioneer-mértékegységek

Utoljára hagytuk a földönkívülieknek szóló Pioneer-tábla bal felső részén lévő súlyzó alakú rajz magyarázatát, amely az atomok közé, illetve a mikrovilágba vezet bennünket. Itt a hidrogén atomnak, azaz a mikrovilágnak két állapotát ábrázolták, természetesen nagyon vázlatosan. Amikor a hidrogén az egyik állapotból a másikba állapotba megy át, akkor kisugározza az 1420 megahertz rezgésszámú, illetve 21 centiméteres hullámhosszúságú rádiósugárzást.
Mivel a környező világegyetemben a leggyakrabban előforduló elem a hidrogén, annak 21 centiméteres rádiósugárzása az idegen csillagászok előtt is ismert kell, hogy legyen. Ezért választották az üzenet-rajzon ennek a rádiósugárzásnak a rezgésszámát a pulzár-rezgésszám és a hosszát a hosszúságmérték egységének. A két hidrogén-kört összekötő egyenes alatt levő vonalka jelenti az egységet.
A női alaktól jobbra, a rajz szélén két magasságjelző vízszintes vonal van és ezek között középen látható egy nő átlagos magassága kettes számrendszerben (I - - -). (Ha a függőleges vonalat 1-el, a vízszinteseket 0-val jelöljük, akkor a magasságadat 1000, ami átszámolva a tízes számrendszerbe 8-at ad. Mivel az egységünk a 21, ezt 8-al szorozva 168 centimétert kapunk egy átlagos földi nő magasságára.) Ha a Naprendszernél lévő kettősszám-rendszerbeli számokat tanulmányozzuk, akkor kiderül az, hogy ha a Földnél lévő értékkel elosztjuk a többi bolygónál levő számot, akkor csillagászati egységben megkapjuk a kilenc naprendszeri bolygó távolságát a Naptól.