10. fejezet: Elektronikus levelezés haladóknak

10.1 File küldés levélben

Az e-mail önmagában is egy nagyon hatékony eszköz és most már mindenhová tudsz elektronikus levelet küldeni. Esetleg már rajta is vagy egy-két levelezô listán. De az e-mail sokkal többet is tud, mint üzeneteket küldeni. Ha a szolgáltató gépeden nincs lehetôség az ftp-re vagy nem férsz hozzá minden ftp archívumhoz a Hálózaton, akkor kérheted azt is, hogy a programok és file-ok a postafiókodba legyenek elküldve. És néhány egyszerű trükkel te is tudsz levélben adatállományokat (pl. táblázatkezelôkbôl) vagy akár egész programokat küldeni a barátaidnak vagy a kollégáidnak a világ másik felére.

A kulcs mindkét esetben egy olyan programfajta, amit kódolónak, ill. dekódolónak neveznek. A hatékonysága mellett a hálózati e-mailnek van egy nagy problémája: nem tudja kezelni a grafikus karaktereket vagy a control kódokat, melyek még a legegyszerűbb számítógépes programokban is elôfordulnak. A kódolók azonban átalakítják ezeket a file-okat olyan formátumra, ami már használható az elektronikus levelezésben, míg a dekódolók visszafordítják a számodra alkalmas formába. Ha egy Unix alapú szolgáltató rendszert használsz, akkor van rá esély, hogy találsz egy kódoló és egy dekódoló programot a gépen. Ezek a programok azokat a szoftvereket is használhatóvá teszik neked, amiket az olyan Usenet hírcsoportokban szoktak közzétenni, mint amilyen például a comp.binaries.ibm.pc.

Ha az a személy, akivel állományokat akarsz cserélni, is egy Unix rendszert használ, akkor szerencsétek van, mert szinte minden Unix szolgáltató gépen megvan a kódoló/dekódoló szoftver. Egyelôre tegyük fel, hogy ez a helyzet. Elôször töltsd fel azt a file-t a szolgáltató gépedre, amit el akarsz küldeni a barátodnak (kérdezd meg a rendszergazdát, hogy hogyan tudsz felküldeni egy állományt a saját "home" alkönyvtáradba, ha még nem tudnád). Majd írd be:

és nyomd meg az Entert. A "file" annak az állománynak a neve, melyet postázható állapotba szeretnél alakítani, és igen, kétszer kell beírnod a nevét! A ">" jel egy olyan Unix parancs, ami megmondja a rendszernek, hogy a "kódolt" file neve "file.uu" legyen (valójában bármi másnak is nevezheted).

Most már csak be kell ezt tenned a levélbe. Egy gyors és nem túl elegáns megoldás, ha beírod:

ahol a "cím" a barátod postafiókja. A "subject:" sorban add meg a mellékelt file nevét. Amikor a levél elsô üres sora feltűnik, írd be ezt: vagy azt a file-nevet, amit használtál, és nyomd meg az Entert. (Egyes rendszereken a ~r parancs esetleg nem működik, ilyenkor kérdezd meg a rendszergazdád, hogy mit kell használni helyette.) Ez a parancs beszúrja a file-t a leveledbe. Nyomd meg a Ctrl/D-t és a file útjára indul!

A másik oldalon, amikor a barátod megnézi a postafiókját, le tudja menteni ezt a levelet a saját alkönyvtárába, mondjuk file.uu néven. Ezután ezt kell beírnia:

Ez a parancs egy új file-t készít a directory-ban ugyanolyan néven, mint ami a te eredeti állományod neve volt. Ezt most már le tudja tölteni a saját számítógépére. Mielôtt a visszakódolást megcsinálná, elôbb be kell töltenie a levelet egy szövegszerkesztôbe és törölni belôle a "rábélyegzett" fejrészt. Ha egy olyan levelezôprogramot használsz, ami automatikusan hozzátesz egy szignót is a levél végéhez, akkor hívd fel rá a partnered figyelmét, hogy ezt is törölje le.

Az elmúlt években kifejlesztették a Multi-purpose Internet Mail Extensions (MIME) szabványt, amivel ezeknek az állományoknak az elektronikus postázása nagyon könnyűvé vált.

Ha már használtad például a munkahelyeden a cc:Mail vagy a Microsoft Mail levelezôrendszert, vagy szoktál telefonos BBS rendszereket hívni, akkor bizonyára ismered az állománycsatolás (file attachment) funkciót -- megírsz egy levelet és utasítod a számítógépet, hogy csatoljon hozzá még egy file-t is. A MIME lényegében ennek a megoldásnak az internetes megfelelôje. Az egyetlen szükséges feltétel az, hogy a címzett oldalán is kell egy MIME-képességű levelezôprogram; egyébként problémák lehetnek (és ekkor kénytelen vagy mégis az uuencode-ra fanyalodni).

A MIME-hoz a Unix gépeken valószínűleg a legjobb a pine programot használni -- ezzel nagyon egyszerű a dolog. Mondjuk, hogy éppen most töltöttél fel egy grafikus állományt, amit el szeretnél küldeni a barátodnak. Hívd elô a pine-t és kezdj el egy új levelet készíteni. Amikor a kurzor még a fejrészben van (vagyis azon a területen, ahová az illetô e-mail címét is írod), üsd le a Ctrl/J gombot. A program megkérdezi a csatolni kívánt file nevét. Gépeld be ezt a nevet (vagy az elérési útvonalat is, ha a file nem a "home" alkönyvtáradban van) és már kész is! Most már megírhatod az üzeneted a barátodnak és elküldheted a szokásos módon (csak most egy csatolt állomány is megy vele).

Feltételezve, hogy a címzett is a pine programot használja, amikor megkapja az üzenetet, az egyik lehetôsége a Ctrl/V gomb lenyomása lesz. Ha kiadja ezt a parancsot, akkor a program megkérdezi tôle, hogy meg akarja-e nézni vagy inkább elmenti a csatolt állományt. Amennyiben az egy bináris állomány, akkor az "s" gombot ajánlatos megnyomnia (save) és meg kell adnia, hogy milyen név alatt akarja elmenteni a csatolt részt. Miután kilépett a pine rendszerbôl, letöltheti magának ezt az állományt -- és nem kell vacakolnia az uudecode programmal a visszakódoláshoz.

Már egy csomó cég árul olyan szoftvereket, amelyekkel a más levelezôrendszereket használók is tudnak küldeni és fogadni MIME típusú csatolt állományokat. Szóval, ha úgy tervezed, hogy olyan valakivel akarsz bináris állományokat cserélni, aki valamilyen speciális rendszert használ (pl. egy cc:Mail felhasználóval), akkor elôbb kérdezd meg tôle, hogy az ô programja tud-e fogadni MIME állományokat. Ez mindkettôtök életét jelentôsen megkönnyítheti.

10.2 File-ok fogadása

Ha valaki neked küld egy UUENCODE kódolású állományt levélben, akkor egy pár dolgot meg kell vele csinálnod, mielôtt használható formába kerül. Ha az egyszerű mail programot használod, akkor indítsd el és írd be:

ahol a "#" annak a levélnek a száma, amit el akarsz menteni és a "file.név" az a név, ahogy az így kapott állományt nevezni szeretnéd. A pine program esetében hívd elô a levelet és nyomd meg az "O", majd az "E" gombot. Ezután a gép megkérdezi a file nevét. Az elm rendszernél miután elôhívtad a levelet, az "S" gombot üsd le. Ezt fogod látni: Gépelj be egy új file-nevet és nyomd meg az Entert (ha anélkül nyomod meg az Entert, hogy beírtál volna egy nevet, akkor a levél egy másik iratgyűjtôbe kerül és nem a "home" könyvtáradban egy file-ba).

Mind a három esetben ezután ki kell lépned a levelezôprogramból, hogy visszakerülj a szolgáltató géped parancssorához. Mivel a file-t átkódolták az e-mailen való továbbításhoz, ezért egy dekódolót kell ráengedni. A parancssorba írd be:

ahol a "file.név" az az állomány, amit a levelezôprogrammal létrehoztál. Az uudecode program egy új, visszakódolt bináris állományt állít így elô. Egyes esetekben még más programokat is végig kell rajta futtatnod (például, ha a file "tar" formátumú), de rendszerint ez már letöltésre alkalmas formátumban van, így átviheted a saját számítógépedre (melyen esetleg még egy olyan kicsomagoló programot is rá kell engedni, mint például a PKUNZIP).

Amennyiben valakitôl egy MIME formájú csatolt állományt kapsz, akkor ezt nagyon könnyű visszalakítani. A pine és az elm is megkérdezi, hogy el akarod-e menteni a mellékletet egy file-ba. Ha az "y" megnyomásával válaszolsz, akkor még egy nevet kell adnod az illetô állománynak (vagy csak üsd le az Entert, ha a gép által javasolt nevet akarod elfogadni). Miután kiléptél a levelezôprogramból, a 4. fejezetben, a Usenet üzenetek letöltésénél ismertetett módszerekkel át tudod tölteni az állományt a saját számítógépedre.

Még egy hasonló témáról érdemes itt beszélni: Mondjuk, hogy valaki küld neked egy sima, "régimódi" e-mail levelet (mindenféle kódolás nélkül), amit szeretnél áthozni a saját számítógépedre. Feltéve, hogy egy Unix rendszerű gépen át tudod a Hálózatot elérni és a levél egyszerű ASCII formátumú, erre több lehetôséged is van.

A gyors és egyszerű módszer az, hogy bekapcsolod a kommunikációs programod képernyô elmentô vagy naplózó funkcióját, mielôtt megnéznéd a levelet a levelezôprogrammal. Ezután elôhívod a levelet és miután végiglapoztad, kikapcsolod a file-ba való mentést és a levél már ott is van a számítógépeden.

Ez a megoldás jó akkor, ha csak egy levelet akarsz letölteni, de mi van akkor, ha több levelet is el szeretnél menteni egyetlen file-ba (mondjuk egy levelezôcsoportból érkezett levélcsomagot)? Ilyenkor legjobb, ha eltárolod ôket egy állományba a hálózati ellátó gépén és utána letöltöd azt.

Ha a pine levelezôprogramot használod, akkor hívd elô a levelet és nyomd meg az "e" gombot. A program megkér, hogy adj meg egy nevet a "home" alkönyvtáradban. Ha a mentés megtörtént, menj rá a következô levélre és ismételd meg ezt az eljárást. Amikor készen vagy, lesz egy nagy file a saját alkönyvtáradban, amit le tudsz tölteni. Ne feledd, hogy ha ilyet csinálsz, akkor a pine az elmentett levelet töröltnek tekinti, s ezért, ha meg akarod azt ôrizni a postafiókodban is (mondjuk, hogy reagálj rá), válaszolj az "N" betűvel, amikor kilépsz a pine-ból és az megkérdezi, hogy eltávolítsa-e a töröltnek jelölt leveleket.

Ha az elm programot használod, akkor viszont az "s" parancsot add ki akár a levélen belül, akár akkor, amikor a kurzor az illetô tételre mutat a levelek listájában. Erre valami ilyesmit kapsz:

ami a levél küldôjének az e-mail címébôl egy részlet. Ha most leütöd az Entert, akkor ezzel elmentetted a levelet egy "jdoe" nevű file-ba a Mail alkönyvtáradban. Ha valami más nevű állományba akarod eltárolni a "home" alkönyvtáradban, akkor üsd le a Backspace gombot egyszer és írd be az új nevet (de az egyenlôségjel nélkül). Akárcsak a pine esetében, az üzenetek itt is törlésre lesznek bejelölve, ezt vedd figyelembe, ha meg akarod ôket ôrizni a postaládádban is.

Itt is a 4. fejezetben leírt módszerekkel tölthetô le végül a file a saját gépedre.

10.3 File küldése nem-Internet helyszínekre

Mi van akkor, ha barátod egy nem-Unix rendszerű géphez tud csak hozzáférni, mint például a CompuServe vagy az MCIMail? Vannak beszerezhetô programok MS-DOS, Apple és Amiga gépekre is, melyekkel kódolhatók és dekódolhatók a file-ok. Természetesen, mivel nem tudod ezeket elküldeni a barátodnak e-mailben (mert hogyan kódolná vissza?), ezért lemezen, egy hagyományos levélben vagy személyesen kell elôbb eljuttatni egy ilyen programot hozzá. Ezután már képes lesz az e-mail levélben kapott állományokat a fenti módszerrel (csak most a saját gépére) letölteni és használhatóvá tenni. Ne felejts el odaadni egy kódoló programot is, ha esetleg ô is szeretne neked állományokat küldeni.

Az MS-DOS gépekre például az uuencode.com és az uudecode.com programokat érdemes beszerezni. Mindkettô elérhetô anonymous ftp-vel a wuarchive.wustl.edu gépen a /mirrors/msdos/starter directory alatt. Az MS-DOS változatot ugyanolyan könnyű használni, mint a Unix verziót. Csak írd be, hogy:

és nyomd meg az Entert.

A Mac gépek használóinak ajánlatos az uutool nevű programot letölteni. Ez az info-mac/util alkönyvtárban van a sumex-aim.stanford.edu gépen.

Kétszer is gondold meg, mielôtt egy óriási file-t elküldesz valakinek. Bár az Internethez közvetlenül kapcsolódó nagy szolgáltató gépek valószínűleg képesek a mega-levelek kezelésére is, de sok kisebb rendszer nem. Egyes kereskedelmi szolgáltatók, mint például a CompuServe és az MCIMail korlátozzák a felhasználóiknak küldhetô levelek méretét. A Fidonet pedig nem is engedi meg kódolt levelek küldését. Általában valahol 30,000 byte körül van az a felsô határ, amekkora levelek biztonságosan továbbíthatók a nem-Internet rendszerekbe.

10.4 FTP-s állományok lekérése elektronikus levélben

Hogy az ftp hozzáféréssel nem rendelkezô embereken segítsenek, több ftp archívumnál ún. mail-server (más néven archive-server) szolgáltatást állítottak fel, amivel az állományok e-mail útján is lekérhetôk. Elküldsz egy kérést valamelyiknek ezek közül a gépek közül és az visszaküldi a kért file-t. Akárcsak az ftp-vel, így is bármit el tudsz érni a történelmi dokumentumoktól a szoftverekig (de ne feledd, hogy ha hozzá tudsz férni az ftp-hez, akkor az mindig gyorsabb és kevesebb hálózati erôforrást köt le, mint az e-mail használata).

Néhány érdekes vagy hasznos mail-server:

mail-server@rtfm.mit.ed

archive-server@eff.org

archive-server@cs.widener.edu

netlib@uunet.uu.net

archive-server@ames.arc.nasa.gov

service@nic.ddn.mil

A legtöbb ilyen mail-server nagyon hasonlóan működik -- neked egy olyan levelet kell küldened, amiben megmondod nekik, hogy melyik file-t akarod és milyen formátumban küldjék el neked. A legfontosabb parancs a "send"; ez közli a számítógéppel, hogy egy bizonyos állományt el akarsz küldetni magadnak.

Elôször azonban ki kell derítened, hogy a mail-server hol tárolja az illetô file-t, mert meg kell neki adnod, hogy melyik könyvtárban vagy alkönyvtárban tudja azt megtalálni. Több mód is van ennek felderítésére. Küldhetsz például egy e-mail üzenetet a mail-server címére, ami ezt az egyetlen sort tartalmazza:

A program erre visszaküld neked egy listát a fô- vagy gyökérkönyvtár tartalmáról. ezután egy második levelet kell küldened, most már ezzel a paranccsal: ahol az index szó után azt az útvonalat adod meg, amelyrôl további listát szeretnél. A másik lehetôség, hogy öreg barátodnak, archie-nak írsz egy levelet, mire az visszaküldi neked a keresett file pontos helyét a mail-server gépén (igaz, az összes többi olyan hely listájával együtt, ahol a file szintén megtalálható).

Miután megvan a file neve és az elérési útvonala, küldj egy üzenetet az archive-server címére ezzel a paranccsal:

Küldd el a levelet és néhány perc vagy néhány nap múlva egy új levelet találsz a postafiókodban; a kért file egy példányát. Az, hogy pontosan mennyi idô múlva kapod meg az állományt, több dologtól is függ: például attól, hogy hány kérés várakozik a tiéd elôtt (a mail-server programok csak bizonyos számú kérést tudnak egyszerre feldolgozni), valamint a server és a te géped közötti hálózati kapcsolat minôségétôl.

Ez elég egyszerűnek látszik. Egy kicsit bonyolultabb lesz azonban akkor, egy programot szeretnél lehozni és nem egy dokumentumot. A programok és más, speciális jeleket vagy 130 karakternél hosszabb sorokat tartalmazó állományok (pl. képek) különleges bánásmódot igényelnek a mail-server részérôl, hogy biztosan átmenjenek az e-mail rendszereken. Ezután a te oldaladon legalább egy konvertáló programot kell rajtuk átküldened, mielôtt ismét használható formába kerülnek. Ha biztos akarsz benne lenni, hogy a program vagy más "nem-postázható" file tényleg eljut hozzád, akkor még egy sort szúrj be a servernek küldött leveledbe:

Ez átalakítja az állományt kódolt formába. A visszakódoláshoz elôbb el kell mentened a file-t tartalmazó levelet a saját alkönyvtáradban egy állományba.

Egy másik probléma is felmerülhet akkor, amikor egy különösen hosszú file-t akarsz elküldetni. Sok hálózati gép csak korlátozott méretű leveleket tud kezelni. Ha az egész file-t biztosan meg akarod kapni, akkor mondd meg a mail-servernek, hogy tördelje fel kisebb darabokra. Ezt egy újabb sor beírásával tudod megtenni, valahogy így:

Ez megadja az egyes file-darabok maximális méretét byte-ban. A példában szereplô méret jól bevált UUCP rendszereknél. Az Internet és Bitnet gépek esetében általában 300000-ig felmehet ez az érték. Amikor megérkeznek a file-darabok, akkor mentsd el ôket a "home" directory-ba. Lépj ki a levelezôprogramból és hívd be mindegyik file-t a szolgáltató géped szövegszerkesztôjébe, s töröld ki belôlük az egész fejrészt és a levél végén levô esetleges egyéb szöveget. Amikor ezzel is megvagy, akkor a parancssornál írd be ezt: ahol a file1 az elsô darab, a file2 a második, és így tovább. A ">" jel azt mondja meg a szolgáltató gépnek, hogy egyesítse ôket egy mega-file (vagy bármilyen általad megadott) néven.

Miután elmentetted a file-t a saját alkönyvtáradba (lásd a 10.2 fejezetet), ráengedheted az uudecode, a tar, stb. visszakonvertáló programokat, ha szükséges. Még egy apró figyelmeztetés: ha a kért file olyan nagy, hogy fel kellett darabolni, akkor gondold végig, hogy mennyi ideig fog tartani az egész letöltése -- különösen, ha egy 2400 baud sebességű modemet használsz!

Van még néhány más mail-server is, Ha szeretnél róluk egy listát, akkor küldj egy e-mail üzenetet a mail-server@rtfm.mit.edu címre ezzel a paranccsal:

Ezt pontosan így kell beírnod. Egyes mail-server rendszerek másfajta programmal működnek, ami azt jelenti, hogy kissé eltérô parancsokat kell hozzájuk használni, mint amikrôl eddig szó volt. Általában, ha egy olyan levelet írsz egy mail-server címére, amiben csak ennyi van: akkor egy file-t kapsz vissza az összes használható parancs részletes ismertetésével.

De mi van akkor, ha a keresett file nincs meg egyik mail-serveren sem? Itt jön az ftpmail szolgáltatás szerepe. A Digital Equipment Corp. (California) által üzemeltetett rendszer csaknem a világ összes ftp archívumához hozzá tud kapcsolódni, lehozza az általad kért file-t és utána postázza neked. A használata elég egyszerű -- egy olyan levelet kell küldened az ftpmail címére, ami megmondja a rendszernek, hogy hol találja a kért állományt és milyen formátumban szeretnéd elküldetni magadnak.

Állíts össze egy levelet és küldd el az alábbi címre:

A "subject:" sort hagyd üresen, A levélbe többféle parancsot tudsz megadni. Az elsô sor lehetôleg ez legyen: ahol a "cím" a te e-mail postacímed. A következô sor általában ez: ahol a "gép" annak a rendszernek a neve, ahol a keresett file van (pl. wuarchive.wustl.edu). További parancsok, amiket szintén használnod kell esetleg: "binary" (programok letöltése esetén); "compress" (a gyorsabb átvitel érdekében tömöríti a file-t); és "uuencode" (a file kódolása, hogy bináris file esetében is használható maradjon a postázás után). A leveled utolsó sorába ezt a szót kell írni: "quit".

Mondjuk, hogy szeretnél egy példányt az USA alkotmányából. Az archie segítségével találtál egy (érdekes módon) "constitution" nevű állományt az archive.cis.ohio-state.edu ftp archívumban a /pub/firearms/politics/rkba directory alatt. Most írj egy levelet az ftpmail@decwrl.dec.com címre, ami ezt tartalmazza:

Amikor megérkezett a file a postafiókodba, akkor a fenti eljárással másold be azt egy állományba. Alakítsd vissza az uudecode programmal. Majd írd be ezt: hogy olvasható legyen ismét.

Mivel ez egy szöveges állomány volt, ezért a "binary" helyett "ascii" parancsot is írhattál volna, s utána az "uuencode" is kimaradhatott volna. Programok esetében azonban ezeket a sorokat bele kell írni a levélbe. Egy figyelmeztetés az ftpmail szolgáltatással kapcsolatban: olyan népszerű lett, hogy esetleg egy hétig vagy még tovább is várni kell, mielôtt a kért file megérkezik!

10.5 Információbányászat a Usenet anyagokban

Az ôszülô Usenet veteránok (azonnal felismerhetôk a kávéfoltos bôrdzsekijükrôl) ábrándozva emlegetik azokat a napokat, amikor az ember még el tudott olvasni minden egyes üzenetet, amit a hálózatra küldtek, s még dolgozni is maradt valamennyi ideje.

De most már, ahogy a hírcsoportok száma kezdi megközelíteni a 10 ezret, ez természetesen lehetetlen. Ezzel viszont egy új probléma keletkezett. Mi van akkor, ha folyik valahol egy vita, ami érdekelne téged? Na persze, a Usenet éppen azért van hierarchikusan szervezett hírcsoportokba rendezve, hogy segítsen az embereknek az egyes témákat megkeresni, de mivel olyan sok ember olyan sok levelet küld minden nap, van rá esély, hogy elmulasztasz valamit. Ha például nyaralsz és mikor visszajössz 2,000 új üzenet vár a kedvenc hírcsoportodban, nagyon nagy a kísértés, hogy egyszerűen mindegyiket "elolvasott"-nak jelöld be, és nem kezded el ôket végigbogarászni az esetlegesen hasznos vagy érdekes információkért.

Ismerkedj meg a Stanford University Netnews Filtering Server nevű szolgáltatásával. Valahol Stanfordban ül egy számítógép, mely minden nap készít egy indexet az összes Usenet üzenetrôl, ami átmegy rajta. Egyszerű, e-mail levélben elküldött parancsokkal tudod megkérni ezt a gépet arra, hogy szűrje át a cikkeket számodra és minden nap küldjön el egy összefoglalót azokról, amiket talált. Ha egy összefoglaló elég érdekesnek tűnik, akkor kérheted, hogy a teljes cikket postázza neked.

Az alapvetô parancsok nagyon egyszerűek. Meg kell adnod a gépnek, hogy mit keressen neked és milyen gyakran szeretnéd megkapni az összefoglaló jelentéseit. Küldj egy levelet erre a címre:

A "Subject:" sort hagyd üresen és a levélbe ezt írd: Például: Ez arra utasítja a gépet, hogy keressen utalásokat a Bostoni Mackókra vonatkozóan és mindennap számoljon be az eredményrôl (ha a "period 2" parancsot írod be, akkor csak minden másnap jön a jelentés; a legmagasabb érték az 5 lehet). Van egy harmadik (opcionális) parancs is: az "expire", amivel megadhatod a számítógépnek, hogy hány napig dolgozzon neked. Például: Ilyenkor a keresés 30 nap után abbamarad.

Most tegyük fel, hogy valamelyik cikkbôl többet szeretnél látni. Mindegyik üzenetnek van egy száma. Ha le akarod tölteni valamelyiket, írj vissza a netnews@db.stanford.edu címre és a levélben a "get" parancsot és számot add meg:

Például: A Stanford adatbázisban a korábban beérkezett levelekben is tudsz keresni. Ismét csak a netnews@db.stanford.edu címre kell írnod. Most ezt a parancsot írd be: Ekkor visszakapsz egy listát a valószínűleg a megadott témával foglalkozó cikkekrôl.

10.6 Ez csak a fax, asszonyom

Igen, az Internet messze a világ legnagyobb számítógépes hálózata, de azért nem mindneki kapcsolódott rá -- egyelôre. Néhány Internet úttörônek köszönhetôen azonban ma már elérheted a Hálózatról azokat az embereket is, akik még mindig a fax készülékekben hisznek.

1993-ban Carl Malamud, az Internet Multicasting Service alapítója (mely most már mindenféle szolgáltatást kínál, az Interneten terjesztett félórás "talk show" rádióadásoktól kezdve a szabadalmi és SEC információkat tartalmazó adatbázisokig) és Marshall Rose, egy számítógépes szakértô, kitalált egy módszert arra, hogy az Internet elektronikus leveleit fax üzenetekké alakítsák át. Jelenleg már több nagyvárost el lehet érni az USA, Kanada, Dánia, Németország, Japán, Korea, Portugália, Uj-Zéland és az Egyesült Királyság területén ezzel a szolgáltatással.

A TPC projekt önkéntesek során alapszik, magánszemélyektôl kezdve nagy cégekig, akik elvállalták, hogy Internet-fax átjáró szolgáltatást nyújtanak egy adott földrajzi körzetben. A TPC technikai szempontból még csak kísérleti fázisban van; az egyik dolog, amit Malamud és Rose szeretne hosszú távon megoldani az, hogy hogyan lehetne a rendszert anyagilag önfenntartóvá átalakítani.

Egy fax elküldése a TPC-n keresztül ugyanolyan egyszerű, mint egy e-mail levél elküldése, kivéve, hogy ki kell találni az adott faxhoz tartozó elektronikus postafiók címét, ami -- egy kívülálló számára -- szörnyen furcsa eljárásnak tűnhet.

Elôször is valószínűleg szerezned kell egy listát a TPC által lefedett területekrôl, hogy lásd, az elérni kívánt személy a TPC "hatókörén" belül van-e. Küldj egy levelet a tpc-coverage@town.hall.org címre (nem igazán érdekes, hogy mit írsz a levélbe; mondjuk a "send info" tökéletesen megfelel). Erre kapsz egy listát a jelenleg elérhetô nagyvárosokról és (többnyire) az illetô területeken levô központokról. Ha a címzett személy az egyik ilyen területen belül található, akkor elkezdheted a levél elkészítését.

Most már csak ki kell találni egy adott fax hívószám e-mail megfelelôjét. A címzett fax készülék telefonszáma elé oda kell tenni az illetô ország nemzetközi távhívó kódját -- ezt akkor is így kell csinálni, ha a saját országodon belül akarsz faxot küldeni (az USA nemzetközi kódja az 1-es). Viszont nem szabad hozzávenni azt a számot, amit a külföldi hívások elôtt tárcsázni kell (ez az USA-ban: 011). Ezután távolíts el minden zárójelet, kötôjelet, vagy szóközt. Például a 1 (213) 555-1234 számból így 12135551234 lesz. Tedd hozzá a ".iddd.tpc.int" végzôdést:

Ez lesz az e-mail címnek a "@" jeltôl jobbra esô része. A bal oldali cím ilyesmi lesz: Ez tulajdonképpen egy trükkös módja annak, hogy a távoli faxon az üzeneted elé egy címlapot nyomtass. A TPC rendszerben minden cím a "remote-printer" szóval kezdôdik. A következô rész -- ahogy látod a példán -- az elérni kívánt személy neve. Mivel az Internet címekben nem lehetnek szóközök, ezért mindig egy "_" jellel kell elválasztani a neveket egymástól. A TPC fax server a "/" jelet egy parancsnak értelmezi, mely szerint a következô betűket új sorba kell írnia a címlapon. Szóval már csak össze kell az egészet rakni és ezt kapod: Phű! De a dolog működik! Most írd meg a leveled és küldd el arra a címre, amit most csináltál. A TPC elirányítja azt a rendszerbe belépett legközelebbi fax készülékig, ami továbbküldi a címzettnek. Amikor a fax elment, visszakapsz egy nyugtázó e-mail levelet. Ha vannak olyan címeid, ahová várhatóan többször is fogsz írni, akkor ez a legjobb alkalom arra, hogy berakd ôket a pine vagy az elm levelezôprogram címtárába egy becenév alá. Ha már a pine jött szóba: ki lehet használni a programnak azt a lehetôségét, hogy egy levélhez mellékletként egy grafikus állomány is hozzácsatolható és elküldhetô a fax szövegével együtt. Lásd az SZT fejezetben, hogy hol lehet errôl információt kapni.

10.7 A mindentudó Oracle

Még egy érdekes dolog, amire az e-mail használható: tanácsot tudsz kérni a Usenet Bölcsétôl (Usenet Oracle). Az Oracle bármilyen témában megkérdezhetô, s visszaküld egy választ. (Aztán, hogy tetszik-e neked ez a válasz, az már más kérdés.)

Elôször is meg kell tanulnod, hogy hogyan szólítsd meg a Bölcset ("ô" vagy "az" ugyanis nagyon kényes az ilyesmire és szereti, ha komoly, magasztos és lehetôleg hízelgô stílusban szólnak hozzá). Küldj egy e-mail üzenetet az

címre. A "subject:" sorba ezt írd: A levélbe nem kell írnod semmit, legalábbis egyelôre. Üsd le a CTRL/D-t és küldd el a segítségkérést. Néhány órán belül az Oracle egy részletes ismeretôt küld vissza. Ez egy elég hosszú file, így mielôtt elkezdenéd olvasni, kapcsold be a kommunikációs programod naplózó funkcióját és mentsd el a saját számítógépedre (vagy tedd el a levelet egy file-ba a szolgáltató gépeden a saját alkönyvtáradba és azután töltsd le a file-t). Miután megemésztetted a szöveget, megírhatod a kérdésedet az Oracle-nek. Küldd el a fenti címre, csak ezúttal a "subject:" sorba a kérdésed témáját írd be. A válaszra néhány napig várnod kell. És ne lepôdj meg, ha egy másik kérdést is találsz a postafiókodban -- az Oracle úgy oldja meg a fizetség ügyét, hogy a bölcsességet keresôkkel mások kérdéseit válaszoltatja meg!

10.8 Amikor valami elromlik

10.9 SZT

Ha egy sokkal alaposabb ismertetôt szeretnél a Stanford's Netnews Filtering Server szolgáltatásról és tippeket arról, hogy hogyan lehet segíteni a számítógépnek a keresés menetének finomításában, akkor írj a netnews@db.stanford.edu címre. A levél témájának nem kell megadni semmit és a levélbe ezt írd:

A TPC (ami egyébként az 1967-es "The President's Analyst" című filmrôl kapta a nevét) üzemeltet egy levelezô listát is a projekttel kapcsolatos ügyek megvitatására. Ha fel akarsz iratkozni rá, akkor küldj egy kérést a tpc-rp-request@aarnet.edu.au címre. Részletes információk a TPC-vel kapcsolatban a tpc-faq@town.hall.org címen kaphatók.

Előző fejezet Következő fejezet