2. fejezet: Elektronikus levelezés

2.1 Az alapok

Az elektronikus posta vagy "e-mail", a te személyes kommunikációs csatornád a Hálózat világához.

Annak a több millió embernek szerte a világon, aki a Hálózatot használja, mind megvan a saját e-mail címe. Az egyre növekvô számú ún. "kapcsológép" ("gateway") napról napra mind több és több embert köt be a Hálózatba.

Az elektronikus posta alapelve hasonló a hagyományos postához. Leveleket tudsz küldeni az embereknek az e-mail címükre. Másrészt, ôk meg tudnak írni neked a te elektronikus postafiókodba. Elô tudsz fizetni magazinok és újságok elektronikus megfelelôire. Még elektronikus szemetet is kaphatsz postán ("junk mail").

Az elektronikus levelezésnek két határozott elônye van a hagyományossal szemben. A legnyilvánvalóbb a sebessége. Az üzeneted napok helyett órákon, perceken vagy akár másodperceken belül eljut a világ másik végébe (attól függôen, hogy hol "dobtad be" a leveled és milyen a kapcsolat minôsége az illetô hely és a címzett között). A másik elôny, hogy ha már elsajátítottad az alapokat, akkor képes leszel adatbázisokat és file archívumokat is használni e-mail útján. Errôl majd késôbb olvashatsz a 10. fejezetben, annál a résznél, ami a programok és az adatállományok levélben való letöltését ismerteti.

Az elektronikus levelezésnek a telefonnal szemben is vannak elônyei. Akkor küldheted el az üzenetedet, amikor az neked a legmegfelelôbb. A partnereid pedig akkor válaszolnak, amikor nekik a legjobb. Nincs többé telefonos üldözés. És, míg egy telefonhívás az ország vagy a világ másik végére pillanatok alatt óriási telefonszámlát eredményez, addig az elektronikus postával hatalmas tömegű levelezést lehet lebonyolítani néhány fillérért -- még akkor is, ha a címzett éppen a világ másik végén van.

Az e-mail a segélyszolgálatod is egyben -- a hálózati életmentô vonalad. A Hálózat idônként nagyon kiábrándító helynek tűnik! Bármilyen kitartóan próbálod, bármerre keresgélsz, egyszerűen nem vagy képes magtalálni a választ a problémádra. De, ha tudod, hogy hogyan használd az elektronikus levelezést, akkor a segítség gyakran csak néhány billentyű-leütésnyi távolságban van; egy e-mail üzenetben megkérheted a rendszerfelügyelôt vagy egy barátodat, hogy segítsen.

A leggyorsabb módja az elektronikus levelezéssel való ismerkedés megkezdésének az, hogy küldesz magadnak egy levelet. A legtöbb nyilvános hálózati ellátó rendszerében valójában több, különbözô típusú elektronikus posta is van, s bármelyikkel tudsz küldeni és fogadni is leveleket. Mi ezek közül a legegyszerűbbel fogjuk kezdeni, amit -- találóan -- úgy hívnak, hogy "mail", és azután majd megnézünk néhány más felületet kínáló levelezôprogramot is. A szolgáltató géped parancs üzemmódjában írd be, hogy:

ahol a "username" az a név, amit az elsô bejelentkezéskor kaptál. Most üsd le az Entert. A számítógép ezzel válaszol:

Ezt írd be:

vagy bármi mást (de mielôtt elérnéd a képernyô szélét, be kell fejezned). Ismét üsd le az Entert.

A kurzor egy sorral lejjebb megy. Most elkezdheted beírni a tényleges üzenetet. Gépelj be egy mondatot, ez ismét csak bármi lehet. És ez az a pont, amikor az elsô Unix csapdába botlasz, ami idôrôl-idôre bosszantani fog késôbb is; le kell nyomnod az Entert, mielôtt a sor legvégére érnél. Akárcsak az írógépeknél, sok Unix programban sincs automatikus sortördelés funkció (bár egyes Unix szövegszerkesztôknél, mint például az emacs, van azért rá valami mód).

Ha készen vagy az üzenettel, nyomd meg az Entert. Most pedig üsd le a Ctrl/D billentyűt (a Control és a D gombot egyszerre). Ez az a Unix parancs, amivel megmondod a gépnek, hogy végeztél az írással és bezárhatja a "borítékot", majd elküldheti a levelet. (Azt is csinálhatod ehelyett, hogy egy üres sorban párszor leütöd az Entert, beírsz egy pontot a sor elejére és ismét megnyomod az Entert).

Ezzel már el is küldted az elsô e-mail üzenetedet. Mivel most magadnak írtál levelet és nem valaki másnak a Hálózaton, ezért a leveled már meg is érkezett, ahogy ezt egy pillanat múlva láthatod is.

Ha akarod, megírhattad volna az üzenetet a saját számítógépeden is és azután feltölthetted volna ebbe az elektronikus "borítékba". Van néhány jó ok erre a megoldásra, különösen hosszabb vagy bonyolult leveleknél. Az egyik az, hogy miután megnyomtad az Entert a mail programban a sorok végén, nem nagyon tudod többé javítani az esetleges hibákat abban a sorban (hacsak valami speciális paranccsal elô nem hívsz egy Unix szövegszerkesztôt). Továbbá, ha óradíj szerint kell fizetned a használatért, akkor egy elôre elkészített levél felküldése esetén pénzt tudsz megtakarítani. Fontos, hogy a levelet ASCII vagy text formátumban mentsd el. Ha olyan dokumentumot töltesz fel, amit egy speciális formázó parancsokat használó szövegszerkesztôvel írtál (ma már nagyon sok ilyen program van), akkor ennek érdekes eredménye lehet.

Amikor megkapod az elsô üres sort a "subject:" sor után, akkor töltsd fel a szövegedet ASCII protokollt használva. Vagy kivághatod és be is másolhatod a szöveget, ha a kommunikációs programod ezt lehetôvé teszi. Ha készen vagy, nyomd meg a Ctrl/D-t, mint az elôbb.

Most már van egy leveled, ami elolvasásra vár. Rendszerint, amikor bejelentkezel, a hálózati kapcsolatot biztosító gép közli veled, hogy van-e várakozó, új postád. A beérkezett levelek megnézéséhez egyszerűen írd be:

és nyomd le az Entert.

Ha a szolgáltató gép egy "mail" parancsot kap, ami után nincsen felhasználói név, akkor tudja, hogy te most a postafiókodat szeretnéd megnézni és nem levelet akarsz küldeni. A képernyôdön, egy szimpla Unix rendszer esetén, a következô jelenik meg: 

---------------------------------------------------------------------------

   Mail version SMI 4.0 Mon Apr 24 18:34:15 PDT 1989  Type ? for help.
        "/usr/spool/mail/adamg": 1 message 1 new 1 unread

         >N 1 adamg              Sat Jan 15 20:04   12/290   proba

---------------------------------------------------------------------------

Az elsô sort nyugodtan figyelmen kívül hagyhatjuk; ez számítógépül van és csak a rendszert üzemeltetôknek érdekes. Beüthetsz egy kérdôjelet és egy Entert, de amennyiben nem vagy járatos a Unixban, a megjelenô segítô szöveg nagy részének nem sok értelme lesz ezen a szinten még.

A második sor annak a directory-nak a neve, amelybe a szolgáltató gép a leveleidet teszi; ez szintén nem olyan dolog, ami egyelôre fontos lenne a számodra. A második sorból az is kiderül, hogy hány üzenet várakozik a postafiókodban, mennyi érkezett azóta, amióta utoljára belenéztél, és hányat nem olvastál még el.

A harmadik sor az, ami igazán érdekes -- ez megmondja, hogy kitôl jött a levél, mikor érkezett meg, hány sorból és betűbôl áll, és mi a témája. Az "N" azt jelenti, hogy ez egy új levél -- azután érkezett, miután utoljára belenéztél a postafiókodba. Nyomd meg az Entert. És íme: itt a saját leveled -- csak éppen ez sokkal hosszabb, mint amit te írtál! 

---------------------------------------------------------------------------

   Message 1:
   From adamg Jan 15 20:04:55 1994
   Received: by eff.org id AA28949
   (5.65c/IDA-1.4.4/pen-ident for adamg); Sat 15 Jan 1994 20:04:55 -0400
   (ident-sender: adamg@eff.org)
   Date: Sat, 15 Jan 1994 21:34:55 -0400
   From: Adam Gaffin <adamg>
   Message-Id: <199204270134.AA28949@eff.org>
   To: adamg
   Subject: proba
   Status: R

   Ez csak egy proba!

---------------------------------------------------------------------------

Hűha! Mi ez a sok szemét? Ez a te leveled, csak egy kicsit fura postabélyegzô van rajta. Ahogyan a postahivatalok ráteszik a jelüket minden átmenô küldeményre, úgy működik a Hálózat postai szolgáltatása is. Csak ezt "fejrésznek" ("header") hívják és nem bélyegzônek. Minden számítógép, ami kezeli vagy továbbítja a postádat, ráteszi a jelét. Mivel sok üzenet egy sor rendszeren is átmegy, amíg megérkezik hozzád, gyakran fogsz olyan levelet kapni, aminek szinte végtelen hosszúságú fejrésze van. A header, egyebek mellett, pontosan megmondja, hogy az egyes gépek mikor fogadták és küldték tovább az üzenetet (sôt, még a helyi idô és a greenwich-i idô közti különbséget is -- ahogy ez a fenti 4. sor végébôl kiderül.)

Ha ez egy hosszú levél lenne, akkor csak sorjázna végig a képernyôdön -- hacsak a nyilvános szolgáltató gépedet üzemeltetô emberek be nem állították úgy, hogy megálljon minden 24. sor után. Az ilyen, megállni nem akaró levelek kezelésének egyik módja az lehet, hogy kihasználod a kommunikációs programod naplózó vagy szöveg-pufferelô funkcióját. Kapcsold ezt be, mielôtt beírnád annak a levélnek a sorszámát, amit látni szeretnél. Ilyenkor a számítógéped megkérdezi, hogy hogyan akarod nevezni azt a file-t, amit létre fog hozni. Miután megadtad a nevet, üsd le az Entert. Amikor a levél kiírása véget ért, kapcsold ki a szöveget eltároló funkciót. A levél másolata így már a saját gépeden van. Ezzel a módszerrel azután is elolvashatod az üzeneteket, miután lekapcsolódtál a Hálózatról (amivel pénzt lehet megspórolni, ha óradíj szerint kell fizetned) és megírhatod a választ offline.

De térjünk vissza. Most mi legyen? Válaszolhatsz a levélre, vagy törölheted, vagy elmentheted. A válaszoláshoz írj be egy kisbetűs "r"-t és üsd le az Entert. Valami ilyesmit fogsz látni: 

             To: adamg
             Subject: Re: proba

Figyeld meg, hogy ezúttal nem kell beírnod a felhasználó nevét. A számítógép kiveszi ezt abból a levélbôl, amire válaszolsz és automatikusan megcímezi a leveled annak, aki azt küldte. A gép szintén magától beilleszt egy "subject" sort úgy, hogy egy "Re:" szócskát ad az eredeti levél témájához. Innentôl kezdve a dolog ugyanolyan, mint amikor egy új levelet írsz. De, tegyük fel, hogy meggondoltad magad és nem akarsz mégsem válaszolni. Hogyan tudsz kikeveredni ebbôl a levélbôl? Nyomd be a Ctrl/C gombot egyszer. Ezt kapod: 

             (Interrupt -- one more to kill letter)

Ha még egyszer kiadod a Ctrl/C parancsot, ez a felirat eltűnik és visszajutsz a levelezôprogramod parancssorához.

Most, ha beírsz egy kis "d" betűt és lenyomod az Entert, akkor ezzel törlöd az eredeti levelet. Egy kis "q" beírásával kiléphetsz a mail programból és a postafiókból.

Ha úgy írod be a "q"-t, hogy elôtte nem ütsz "d"-t, akkor a leveled átkerül egy "mbox" nevű file-ba. Ez az a file, ahová minden elolvasott, de nem törölt levél jut. Ha a levelet továbbra is a postafiókodban szeretnéd hagyni, akkor egy kis "x"-et üss be és utána az Entert. Ezzel is ki tudsz lépni a mailbôl, de anélkül, hogy bármit változtatnál.

Az mbox file nagyon hasonlóan néz ki, mint a postafiókod. Ha hozzá akarsz férni, írd ezt be:

a szolgáltató géped parancssoránál és üsd le az Entert.

Kapsz egy ugyanolyan menüt, mint amit a postafiókodnál láttál, ahol újraolvashatod a régi leveleket, törölheted ôket, vagy válaszolhatsz rájuk. Ajánlatos idôrôl-idôre kiüríteni a postafiókodat és az mbox file-t is, például azért, hogy ne legyen bennük rendetlenség.

Van valami hátránya is az e-mailnek? Van néhány. Az egyik, hogy az emberek -- úgy tűnik -- könnyebben felkapják a vizet elektronikusan, mint személyesen vagy akár telefonon. Talán azért, mert olyan könnyű leütni az "r" gombot és válaszolni egy üzenetre, mielôtt megállnánk és elgondolkodnánk egy percig. Ezért vannak a "smiley"-k (lásd a 2.4 fejezetet)! Továbbá: még nincs online megfelelôje az átvételi elismervénynek; nagy az esélye, hogy az üzeneted eljut oda, ahová küldted, de nincs abszolút módszer rá, hogy ebben biztos legyél, hacsak nem kapsz egy választ az illetô személytôl.

Na, most már készen állsz, hogy más embereknek elektronikus leveleket küldjél a Hálózaton. Persze kellene valakinek a címe, ahová írni tudnál! Hogyan lehet ezt megtudni?

Sajnos, a legegyszerűbb módszert nem lehet valami elegánsnak nevezni: felhívod az illetôt telefonon, vagy írsz neki papíron egy levelet, és megkérdezed tôle. Az elektronikus határszélek úttörôi csak mostanában kezdik a telefonkönyvek megfelelôit létrehozni, és a jelenleg már létezôk még messze vannak attól, hogy teljesnek lehessen ôket tekinteni. (Azért késôbb, a 6. fejezetben megmutatjuk, hogy hogyan kell ezen címtárak közül néhányat használni.)

Elôbb-utóbb elkezded a levelezést az emberekkel, ami azt jelenti, hogy meg kell tanulnod, hogy hogyan címezz nekik leveleket. Nagyon fontos ezt megismerni, mert a legkisebb hiba -- például vesszôt írsz oda, ahová egy pontot kellett volna -- azt eredményezi, hogy kézbesítés nélkül visszakapod a leveled. Ebben az értelemben a Hálózati címek olyanok, mint a telefonszámok: egyetlen rossz számjegy és rossz helyre kapcsolnak. Szerencsére a legtöbb hálózati cím most már egy viszonylag könnyen megérthetô logikát követ.

Az elôbb magadnak küldtél egy üzenetet a saját felhasználói azonosítódat használva. Ez olyasmi volt, mint egy helyi hívás -- nem kellett a 06-ot vagy egy körzetszámot tárcsáznod. Ez a módszer minden olyan felhasználónál működik, akinek ugyanazon a gépen van azonosítója, mint neked.

Ha azonban ezen a rendszeren kívülre akarsz levelet küldeni, akkor a körzetszámok hálózati megfelelôjét kell használnod, amiket így hívnak: "domain". Egy tipikus hálózati cím valahogy így néz ki:

A "tomg" valakinek a felhasználói azonosítója, aki egy std.com nevű rendszeren (vagy internetül: domainban) van (a "@" jel utal a helyre). A nagy intézményekben gyakran egynél több számítógépet is rákötnek az Internetre; ebben az esetben ennek a bizonyos gépnek "world" a neve (hamarosan észreveszed majd, hogy az Internet gépek tulajdonosai, a hajósokhoz hasonlóan, mindig valamilyen nevet adnak a gépüknek).

A domain megadja az illetô e-mail rendszert üzemeltetô intézmény nevét és azt is, hogy ez milyen jellegű szervezet, vagy ha nem USA-beli, akkor azt, hogy melyik országban van. A nagyobb helyeken több gépet vagy levelezési átjárót is hozzákapcsolnak az Internethez, így gyakran látsz majd két részbôl álló domain nevet; és néha három vagy négy darabból álló területi neveket is.

Az amerikai címek általában az intézmény jellegére utaló toldalékkal fejezôdnek be, mint amilyen az ".edu", ami azt jelenti, hogy ez a gép egy egyetemen vagy fôiskolán van. A többi amerikai címvégzôdés többek közt: 

             .com           üzleti jellegű vállakozások
             .org           nonprofit szervezetek
             .gov és .mil   kormányzati és katonai hivatalok
             .net           nagy hálózati cégek és szervezetek

A világ többi részén levô gépek rendszerint egy kétbetűs kódot használnak, ami az országukra utal. A legtöbbnek a jelentése kitalálható, mint például a ".ca" a kanadai rendszereknél, de van néhány, elsô ránézésre furcsa is köztük (legalábbis az amerikaiknak). A svájci gépek neve ".ch"-val, a dél-afrikaiaké ".za"-val végzôdik. Egyes helyek az USA-ban is ezt a nemzetközi szokást követik (ilyen például a nred.reading.ma.us).

Figyeld meg, hogy a fenti címek mind kisbetűsek. Ellentétben szinte minden más dologgal, aminek valami köze van a Unixhoz, a legtöbb hálózati levelezô rendszer nem törôdik a nagy- és kisbetűkkel, így általában nem kell aggódni az e-mail címek írásmódja miatt. Sajnos azért van néhány kivétel -- egyes nyilvános hálózati ellátók megengedik a nagybetűket a felhasználói nevekben. Ha bizonytalan vagy, kérdezd meg azt, akinek írni akarsz, vagy kérd meg, hogy elôbb ô küldjön neked levelet (emlékezz, hogy a feladó e-mail címe rendszerint megtalálható a levél fejrészében). A domain nevet, a "@" utáni részt a címzésben, soha nem kell nagybetűvel írni.

Ez az egész egy elég egyszerű rendszer, ami nagyon jól működik, kivéve, ahogy már mondtam, ha nem egészen pontosan adod meg a címet -- ez ugyanolyan, mint a telefon, ott is pontosan kell tárcsázni. Csak küldj egy levelet a tomg@unm.edu címre (ami a University of New Mexico gépét jelenti), amikor valójában a tomg@umn.edu (ez a University of Minnesota) címre akartál írni, és a leveled vagy visszajön kézbesítetlenül, vagy nem a megfelelô személyhez kerül.

Ha az üzenetedet visszadobja a rendszer, mert a címzett ismeretlen, akkor egy bizonyos MAILER-DAEMON nevű feladótól (ez valójában egy jóindulatú Unix program, ami azért van, hogy kezelje a levelezést) kapsz egy baljóslatú kinézetű levelet, egy rosszat sejtetô fejrésszel, ami után jön a saját leveled szövege. Néha a visszakapott levél fejrészének elsô néhány sorából ki tudod deríteni, hogy hol történt a baj. Azonkívül, hogy rosszul adtad meg a címet, az is lehet, hogy a te szolgáltatód rendszerében nincs rajta a címzett gép azon a térképen, amit az a többi szolgáltatóról fenntart. Vagy egy olyan másik hálózatra akartál levelet küldeni, mint például a Bitnet vagy a CompuServe, ahol speciális címzési szabályokat kell követni.

Néha a hiba okát kideríteni eléggé fárasztó lehet. De emlékezz a Hálózat elsô parancsolatára: Kérdezz! Küldj egy levelet a rendszergazdádnak és mellékeld az eredeti levél fejlécét. Talán ô tud segíteni a probléma kibogozásában.

Van egy bizonyos fajta címzés, ami esetleg különösen nagy gondot okoz a kiszolgáló gépednek. A Unix rendszereknél két módszer terjedt el a levelezés kezelésére. Az egyik ezek közül UUCP néven ismert, és kezdettôl fogva egy másfajta címzési rendszert használ, mint a Hálózat többi része. A legtöbb UUCP rendszer már áttért a szabványos hálózati címzési formára, de néhány tradícionális helyen még mindig az eredeti típusú címhez ragaszkodnak, amiben egy csomó felkiáltójel szokott lenni, mint például:

A gond az, hogy a legtöbb hálózati szolgáltatónál a felkiáltójelek (más néven "bangs") ma már valami más jelentést hordoznak azokban az elterjedt programokban vagy "shell"-ekben, amik a Unix gépek nagy részén futnak. Ez azt jelenti, hogy ha egy ilyen helyre címezel egy levelet (vagy akár csak válaszolsz egy olyanra, amit egy ilyen helyrôl kaptál) ez teljesen összezavarhatja szegény számítógépet és a leveledet egyáltalán nem kézbesíti. Ha ez történne, próbálj meg "backslash" jeleket tenni minden egyes felkiáltójel elé, így egy ilyen címet kapsz:

Vegyük észre, hogy egy ilyen levélre a kis "r" beütésével nem lehet válaszolni -- ilyenkor egy hibaüzenet jöhet és kénytelen leszel egy teljesen új levelet készíteni.

Ha szeretnél ízelítôt kapni abból, hogy mi mindent lehet csinálni e-mail útján, küldj egy elektronikus levelet erre a címre:

Fogalmazz meg néhány jókívánságot (vagy gorombaságot, ha ahhoz van inkább kedved). Add fel a levelet és néhány másodpercen vagy néhány órán belül (a szolgáltató géped Internet kapcsolatának minôségétôl függôen) kapsz egy választ, mely szerint az üzeneted megérkezett. Ha nem akarod rögtön a legmagasabb fórumnál kezdeni, akkor a leveled az alelnöknek is címezheted (vice-president@whitehouse.gov).

A "mail" program valójában egy nagyon sokat tudó szoftver és hálózati szabvány, legalábbis a Unix gépeken. De elég nehéz kiigazodni rajta -- beütheted ugyan a kérdôjelet, hogy kapj egy listát a parancsokról, de ez elég keveset segít, hacsak nem vagy már járatos a Unixban. Szerencsére van egy pár könnyebben használható levelezôprogram is.

2.2 Az Elm -- egy jobb eszköz

Az elm egy postafiók-kezelô és egy levélíró rendszer kombinációja, ami menüket használ arra, hogy segítsen eligazodni a postádban. A legtöbb Unix-alapú szolgáltató gépen elérhetô már online. A használatához gépeld be, hogy:

és nyomd le az Entert. Kapsz egy listát a várakozó levelekrôl és egy menüt a kiadható parancsokról. Az egész valahogy így néz ki: 

---------------------------------------------------------------------------

     Mailbox is '/usr/spool/mail/adamg' with 38 messages [ELM 2.3 PL11]


     1  Sep 1  Christopher Davis  (13)  here's another message.
     2  Sep 1  Christopher Davis  (91)  This is a message from Eudora
     3  Aug 31 Rita Marie Rouvali (161) First Internet Hunt !!! (fwd)
     4  Aug 31 Peter Scott/Manage (69)  New File <UK077> University of
     5  Aug 30 Peter Scott/Manage (64)  New File <DIR020> X.500 service
     6  Aug 30 Peter Scott/Manage (39)  New File <NET016> DATAPAC Infor
     7  Aug 28 Peter Scott/Manage (67)  Proposed Usenet group for HYTEL
     8  Aug 28 Peter Scott/Manage (56)  New File <DIR019> JANET Public
     9  Aug 26 Helen Trillian Ros (15)  Tuesday
     10 Aug 26 Peter Scott/Manage (151) Update <CWK004> Oxford Univers

 You can use any of the following commands by pressing the first character;
 d)elete or u)ndelete mail, m)ail a message, r)eply or f)orward mail, q)uit
  To read a message, press <return>. j = move down, k = move up, ? = help

---------------------------------------------------------------------------

Minden sor egy-egy levél beérkezésének dátumát, a küldôjének nevét, az üzenet sorainak számát és a levél témáját mutatja.

Ha VT100-as emulációt használsz, akkor felfelé és lefelé tudsz mozogni ebben a listában a kurzormozgató gombokkal. Egyébként csak írd be annak a levélnek a számát, amit olvasni vagy törölni szeretnél és nyomd meg az Entert.

Amikor elolvasol egy levelet, az megáll minden 24. sor után, ahelyett, hogy végigszaladna a képernyôn. Üsd le a szóköz billentyűt a következô oldal olvasásához. Beírhatsz egy kisbetűs "r" parancsot, hogy válaszolj, ill. egy "q" vagy "i" betűt, hogy visszajuss a menühöz (az "i" az "index" rövidítése).

A fômenünél egy kis "m" beírásával lehet egy új levelet kezdeni. Egy üzenet törlése a kis "d" betűvel történik. Ezt akkor is megteheted, amikor éppen olvasod azt. Ha pedig a menüben vagy, akkor vidd a kurzort az illetô sorra és utána üsd le a "d"-t.

Ha készen vagy és ki akarsz lépni az elm-bôl, akkor írj egy "q" betűt. A program megkérdezi, hogy tényleg törölni akarod-e az így megjelölt leveleket. Ezután rákérdez, hogy át akarod-e tenni egy "received" file-ba azokat a leveleket, amiket elvolvastál, de nem jelöltél be törlésre. Egyelôre itt az "n" gombot nyomd meg.

Az elm-nek van egy jelentôs hátránya a kezdôk számára: az "r" vagy az "m" parancs kiadásakor alapértelmezésként rendszerint egy "emacs" nevű programot hív elô. A unixosok esküsznek az emacs-ra, de mindenki más szinte lehetetlennek találja a kezelését. Sajnos, nem mindig tudod megúszni a használatát (vagy a "vi"-ét, a Unix rendszerekben található másik gyakori editorét), így a késôbbiekben majd ismertetünk néhányat az alapvetô parancsai közül, s ez talán elég lesz arra, hogy megvédjen a teljes megbolondulástól. Ha szerencséd van, a rendszergazdád már kicserélte az emacs-t a Pico-ra, ami egy sokkal könnyebben használható szerkesztôprogram (részletesebben errôl lásd a Pine-ról szóló fejezetet alább).

Ha el akarsz menteni egy levelet a saját gépedre, akkor elôször üsd le az "s" gombot, akár a levél olvasása közben, akár pedig úgy, hogy ráviszed a kurzort az illetô üzenetre az elm menüjének listájában. Egy file-név fog megjelenni. Ha ez nem tetszik, akkor írj be egy új nevet (nem kell visszatörölnöd). Üsd le az Entert és a levél elmentésre kerül a megadott néven a saját ("home") alkönyvtáradban a szolgáltató gépen. Miután kiléptél az elm-bôl, már le is töltheted azt (kérdezd meg részleteket a rendszered üzemeltetôjétôl, hogy hogyan kell letölteni -- és feltölteni -- ilyen állományokat).

2.3 A Pine -- ez még jobb, mint az Elm

A pine az elm programon alapszik, de egy sor fejlesztést végeztek rajta, ami ideális levelezô rendszerré teszi kezdôk számára. Akárcsak az elm, a pine is egy menüvel indul. Ennek van egy "címtár" ("address book") funkciója is, ami különösen hasznos olyan emberek esetében, akiknek hosszú vagy bonyolult e-mail címük van. Az "A" betű beütése után a fômenübôl a címtárba kerülsz, ahol beírhatod az illetô vezetéknevét (vagy becenevét), majd a címét. Ezután már, ha ennek az embernek akarsz üzenetet küldeni, egyszerűen csak a nevét vagy a becenevét kell beírnod, és a pine automatikusan kicseréli ezt a tényleges címére. A címtár segítségével egy levelezési listát is felállíthatsz. Ezzel a funkcióval ugyanazt a levelet egyszerre egy csomó embernek el tudod küldeni.

Ami azonban igazából megkülönbözteti a pine-t a többiektôl, az a beépített szövegszerkesztô, mely már sokkal jobban hasonlít azokhoz a szerkesztôprogramokhoz, amik az MS-DOS és a Macintosh használóknak rendelkezésre állnak. Ennek nemcsak beépített sortördelô funkciója van (ez már önmagában egy forradalmi ötlet volt), hanem helyesírás ellenôrzô és keresô parancs is létezik. A legjobb pedig, hogy az összes szükséges parancs megjelenik egy kétsoros mini-menüben minden képernyô alján. A parancsok így néznek ki:

A kis "háztetô" jel a "Control" vagy "Ctrl" feliratú gombot jelöli a billentyűzeteden. Ha meg akarod keresni, hogy hol fordul elô egy bizonyos szó a dokumentumban, akkor lenyomod a Control és a W gombot egyszerre, mire megjelenik egy felszólítás, hogy írd be a keresett szót.

Némelyik pine parancs egy picit fura (Ctrl/V a "page down" funkcióhoz, például), aminek az az oka, hogy a program az emacs egyik változatán alapszik (az viszont egy teljesen elvarázsolt rendszer). De ismétlem, minden szükséges parancsot feltüntettek a kétsoros kis menüben, így néhány másodpercnél nem tarthat tovább megtalálni a helyes billentyűparancsot.

A pine használatához írd be, hogy:

a parancssornál és nyomd le az Entert.

2.4 Smileys (mosolygók)

Amikor belemerülsz egy online beszélgetésbe, nem látod azokat a mosolyokat vagy vállrándításokat, amikkel a másik ember egy élô társalgás során esetleg jelezné, hogy most csak viccelt. Online nincsen testnyelv, metakommunikáció. Emiatt, amit te esetleg humorosnak gondolsz, más sértésnek veheti. Hogy megpróbálják megakadályozni, hogy a félreértések még vadabb vitákba torkolljanak, kitalálták a mosolygókat. Dönts a bal oldalra a fejed és nézd meg ezt oldalról: 

             :-)

vagy egyszerűen 

             :)

Ez az alap "smiley". Jelezheted vele a többieknek, hogy nem kell ezt a megjegyzést olyan komolyan venni, mint ahogy esetleg tennék. Egy smiley úgy készíthetô, hogy beírsz egy kettôspontot, egy elválasztójelet és egy jobboldali zárójelet. Egyes emberek jobban szeretik a "grin" (vigyor) szót használni, rendszerint ebben a formában: 

             <grin>

Néha azonban *grin* alakban is találkozhatsz vele, vagy csak röviden így: .

Néhány további smiley ízelítônek: 

          ;-)      kacsintás;
          :-(      helytelenítés;
          :-O      meglepôdés;
          8-)      szemüveg viselés;
          =|:-)=   Lincoln Ábrahám

Jó rendben, az utolsó már egy kicsit erôs volt. :-)

2.5 Elektronikus levelek küldése más hálózatokra

Van még egynéhány számítógépes hálózat, ami nem része közvetlenül a nagy Hálózatnak, de azért már az e-mail továbbítását lehetôvé tevô "átjárókon" kapcsolódik hozzá. Itt van egy lista néhány ilyen nagyobb rendszerrôl és arról, hogy hogyan kell oda levelet címezni, ill. a felhasználóik hogyan tudnak levelet küldeni neked:

America Online

ATTMail

Bitnet

CompuServe

Delphi

Fidonet

GEnie

MCIMail

Prodigy

2.6 Hét Unix parancs, ami nélkül nem lehet megélni

Ha egy Unix rendszeren keresztül kapcsolódsz a Hálózathoz, akkor elôbb-utóbb meg kell barátkoznod a Unix rendszerrel. Akár jó ez, akár nem, a legtöbb Unix NEM REJTI EL elôled a rendszer belsô működését. Ha mondjuk egy Usenet közleményt egy file-ba akarsz elmenteni, akkor kénytelen vagy néhány Unix parancsot kiadni, ha valaha is szeretnél még valamit csinálni azzal a szöveggel.

Akárcsak az MS-DOS, a Unix is egy operációs rendszer -- elôírja a számítógépnek, hogy hogyan kell bizonyos dolgokat csinálni. Bár a Unixnak olyan híre van, hogy még sokkal bonyolultabb, mint a DOS, de az esetek többségében egy pár alapvetô -- és egyszerű -- parancs ismerete elegendô a számodra.

Ha a saját géped MS-DOS vagy PC-DOS rendszert használ, akkor az alapelvek nagyon ismerôsnek fognak tűnni -- de vigyázz a cd utasítással, mert eléggé eltérôen viselkedik a hasonló nevű DOS parancshoz képest ahhoz, hogy az ôrületbe kergessen. Továbbá: a Unix -- az MS-DOS-tól eltérôen -- érzékeny a kis- és nagybetűkre. Ha nem megfelelô betűkkel írod be a parancsokat vagy a directory neveket, akkor egy hibaüzenetet kapsz.

Amennyiben Macintosh gépen szoktál dolgozni, akkor emlékezz rá, hogy a Unix az állományokat "directory" struktúrában tárolja és nem "folder" gyűjtôkben. A Unix directory-k úgy szervezôdnek, mint a fa ágai. A legalsó szinten van a "root" directory, amibôl alkönyvtárak ágaznak el (és az alkönyvtáraknak is lehetnek további alkönyvtárai). A Unix aldirectory megfelelôje a Mac világában egy olyan iratgyűjtô, amiben további iratgyűjtôk vannak.

Parancsok:

cat

cd

cp

ls

mv

rm

"Joker" karakterek

2.7 Amikor valami elromlik

Előző fejezet Következő fejezet