Alphától a Marsig: 1998 egy új korszak kezdete az asztronautikában
Űrkalendárium
1997-ben ünnepeltük az űrkorszak kezdetének 40. évfordulóját, azaz a Föld első műholdjának, a Szputnyik-1-nek, 1957-es indítását. Valószínű, hogy 1998 is ilyen szakaszhatár lesz, mert ebben az évben kezdik el a Föld legnagyobb űrvállalkozását: az Alpha Nemzetközi Űrállomás építését. Erről az állandó űrbázisról fognak, majd a 21. században a Hold- és Mars-expedíciók is elindulni.
Az eredetileg 1997 novemberére tervezett helyett 1998 június 20-án startol, egy Proton rakétával, az orosz gyártmányú FGB rövidítésű űregység a Bajkonur Űrrepülőtérről. Ez lesz a Nemzetközi Űrállomás első egysége, napelemes energiaforrásokkal, hajtóművekkel, űrrandevú-rendszerekkel és önálló irányító berendezéssel.
Július 9-én indul hozzá az Endeavour amerikai űrrepülőgép (STS-88) és felszállítja, majd az FGB-hez csatlakoztatja a Node1 jelzésű amerikai kikötő egységet, egy speciális adapteren a PMA1-en keresztül. A Node1-hez az Endeavour a PMA2 jelű interfacen keresztül kapcsolódik. Ez lesz a következőkben az űrrepülőgépek kikötő helye. Az űrhajósok ez alkalommal csak ellenőrzést végeznek a két űrállomás modulon, de nem maradnak ott lakóként, hanem visszatérnek a Földre.
Az Alpha következő részét 1998 decemberében küldik pályára. Ez az orosz lakó és kutatóegység a Service Modul. Az FGB-hez a Service Modult Proton rakéta viszi. Ez tulajdonképpen a második orosz modulűrállomásnak, a Mir-2-nek lett volna az alapegysége, amelyet a Nemzetközi Űrállomás követelményeinek megfelelően építettek át.
December 9-én az Endeavour űrrepülőgép (STS-96) ismét az Alphához repül egy biztonsági és ismételt helyszíni ellenőrző repülésre. Ha az orosz Service Modul nem készül el, akkor az Endeavour az egyéb felszállítandó berendezések mellett, felvisz egy újonnan fejlesztett amerikai vezérlőegységet is (ICM).
Az Alpha építésének első szakaszát 1999 januárjában fejezik be, amikor az űrrepülőgéppel felviszik a száz méter hosszúra növelhető, óriási rácsos tartóoszlop induló elemét. Ez a rácsos szerkezet lesz majd a napelemek és hősugárzó táblák tartószerkezete és ezen lesz hely a jövőbeni holdi és marsi expedíciós űrhajóknak is. Az első, berepülő programot is jövő januárra tervezik egy Szojuz űrhajóval, amikor az amerikai Shepherd parancsnokságával, Gidzenko és Krikaljov orosz űrhajósok négy hónapra lesznek az Alpha első lakói és helyszíni építői.
1998-ban az orosz Mir űrállomáson folytatódik a közös nemzetközi munka. A tervek szerint a mai napon egy francia űrhajós, Leopold Eyharts is a Mirre indul. Júniusban a Mir utolsó amerikai űrhajósa, Andrew Thomas végleg elhagyja az űrállomást és ezzel befejeződik a Nemzetközi Űrállomásra való közös amerikai-orosz felkészülésnek az első, három éves korszaka. Az oroszok, saját nemzeti programjukban tovább fogják a Mirt üzemeltetni, amíg biztonsággal lehet a fedélzeten élni és dolgozni, legalább 1999 végéig. 1999-re egy újabb francia és lehetséges, hogy egy szlovák űrhajós is a Mir vendégei között lesz. (Egy-egy külföldi űrhajós, kb. egy hetes vendégmunkája a Miren 12-15 millió dollárba kerül.)
1998-ban újra megkezdték az amerikaiak a Hold részletes felderítését a január 7-én startolt Lunar Prospector január 11-én sikeresen Hold körüli pályára állt. Ez a kis űrszonda a holdfelszin anyagtérképét készíti el egy-másfél éves programja során. Egyik fontos feladata bizonyítani, hogy a Clementine űrszonda 1994-es felfedezése, arról, hogy a Hold déli pólusánál sok jég található igaz-e. Várható, hogy az erre vonatkozó eredményeket még idén tavasszal közzé teszik. Ha ténylegesen megtalálják a Holdon a nagy mennyiségű jeget, akkor ez nagyon meg fogja gyorsítani az emberes expedíciók visszatérését a Holdra és az indulást a Marsra.
1998-ban tovább folytatódik a Mars-szondák "inváziója" a vörös bolygó részletes vizsgálatára. Július 1-én a Deep Space-1, december 10-én pedig a Mars Surveyor’98 amerikai és augusztus 6-án a Planet-B japán űrszonda indul a Mars felé. Ezekhez, és a most is a bolygó körül keringő és fantasztikusan részletes képeket készítő Mars Global Surveyorhoz csatlakozik majd, az 1999. január 3-án induló amerikai Mars Surveyor’98 Lander, amely a bolygó déli pólusának a környezetében száll le és a marsi jeget fogja felderíteni. A Deep Space-1 (DS-1), a 21. század forradalmian új, amerikai technológiáját alkalmazó első, teljesen robot űrszonda, amely csak akkor kér segítséget és irányítást a Földről, ha maga nem tudja megoldani a problémáit. A DS-1 1999. januárjában 10 kilométernél közelebb repül el, a tragikusan meghalt űrhajósnőről elnevezett McAuliffe-kisbolygó mellett és fotózni, valamint részletesen vizsgálni fogja. A DS-1 2000. áprilisában közelrepülésben tanulmányozza a Marsot és holdjait, 2000. júniusában pedig a West-Kohoutek-Ikemura-üstököst.
Az 1998-as év ötödik nagy űrprogramja a GEM, ez a Galileo Europa Misszió, amely 1997 decemberétől folytatja a Galileo amerikai űrszonda igen sikeres Jupiter-i felderítését 1999 végéig. 1995-től 1997 decemberéig a Jupiter első műholdja a Galileo mintegy 1800 képet és sok mérést készített az óriás bolygóról és kiterjedt holdrendszeréről.
A legnagyobb szenzációt kétségtelenül a mi Holdunkénál alig valamivel kisebb Jupiter-hold, az Europa képei jelentettek, amelyek egy fantasztikusan bonyolult és töredezet jégfelszínt mutattak. Az Európa jégrianásai megtévesztésig hasonlítanak egy elképesztő sztráda- vagy sínpálya-rendszerre, de láthatunk robbanásos területeket, vagy távolabbról romvárosokra emlékeztető jégtábla törmelékeket is. A közeli képeken sok helyütt igen jól láthatók ezek a széttöredezett és egymástól elúszó jégtáblák. Az Europa 20-30 kilométer széles, több száz kilométer hosszú, kanyargós, szürke sávjai, a Jupiter árapály keltő hatására tágulásos folyamatokat mutatnak.
Máshol, e jupiteri holdon, sötét foltként, felpúposodások illetve lesüllyedések, néhány helyen a becsapódásos kráterek körül pedig ezer kilométerekre kidobott fehér dérsávok vannak. Mindez azt jelzi, hogy az Europa fagyott jégfelszíne nagyon vékony és az alatta levő vízóceánban sok helyen melegforrások is létezhetnek. Nem kizárt, hogy egy ilyen óceánban az élet keletkezési folyamatok is elindultak. A szakemberek azért küldték, illetve küldik most a Galileo űrszondát nyolcszor az Europa közelébe, hogy ki lehessen mutatni, vajon a jégfelszín jelenleg is mozog, változik, feltűnnek-e újabb régbuzgárok, vagy gejzírek.
Dr. Horváth András
(98.01.29)