STS-88: visszatértek a Nemzetközi Űrállomás első látogatói
Óriási siker Az Endeavour űrrepülőgép leszállásával befejeződött a Nemzetközi Űrállomás építésének induló szakasza. Minden felmerült apró műszaki problémát sikerült a három űrséta során megoldani. Ismét bebizonyosodott, hogy a jól képzett űrhajós sokkal több feladatot képes elvégezni, mint a legbonyolultabb automata és a költségek sem nagyobbak.
Az első, történelmi ajtónyitásra és a Nemzetközi Űrállomás fedélzetére történő átszállásra december 10-én, magyar idő szerint este kilenckor került sor. Ez az aktus a Földi űrkorszak egy új szintjének kezdetét is jelenti, mert ilyen nagy űrszerkezetet eddig még soha nem épített az emberiség és ilyen széles nemzetközi részvétel sem volt egyetlen egy űrprogramban sem. Eddig már több mint 17 ország jelentette be részvételét és ez a szám még folyamatosan növekedni fog. Az Endeavour parancsnoka Cabana és az orosz Krikaljov együtt lebegett át a tágas amerikai kikötő modulba a Unitybe, bekapcsolták az ottani lámpákat és az utánuk belebegő személyzet többi tagjával együtt hozzáfogtak a belső rendszerek ellenőrzéséhez. Egy óra múlva Cabana és Krikaljov kinyitotta az orosz gyártmányú központi irányítóegység, a Zarja ajtaját is.
A Nemzetközi Űrállomás első látogató legénységének első munkanapján Ross és Newman belül is elhelyezte annak az S-sávú hírrendszernek a beltéri egységeit, amelynek antennáit és külső részeit az előző esti, illetve hajnali űrsétán szerelték fel a Unity külső oldalára. Erre a rendszerre a 2000 januárban érkező, első állandó legénység videókonferenciáin lesz szükség. Krikaljov és Nancy Currie a Zarja paneljei mögött lecserélte az elektromos áram tárolásához szükséges hat akkumulátor egyikét, amelyről még az Endeavour startja előtti távméréssel kiderült, hogy rosszul működik. Másnap, az alvás után, az űrhajósok folytatták az aktív kipakolási munkát mind a Unity, mind a Zarja fedélzetén. Az új, még minimális kiépítésű Nemzetközi Űrállomás ajtajait, a nyitás után 28 és fél órával ismét bezárták, ezután mintegy 5 hónapos lakatlan időszak következik.
Az STS-88 űrrepülés utolsó nagy akciójaként Newman és Ross ismét végrehajtott egy hét órás űrsétát. Ezen az Unityre szereltek egy nagy tárolózsákot villáskulcsokkal, fogókkal, kéz- és lábtartókkal, amelyeket majd az 1999 májusi űrsétán fog használniJernigan és Barry űrhajós kollégájuk. A Zarja modulra még néhány fogantyút szereltek fel, valamint egy 3 méter hosszú kampós eszközzel kinyitották e modul másik beszorult szalagantennáját is. Következett a Unity és a Zarja külső részleteinek aprólékos fotózása, majd mindketten kipróbálták a szkafanderükre erősített, a SAFER jelzésű autonóm hajtóműegységet. A SAFER az űrhajósok mozgását illetve visszatérését teszi lehetővé, ha a külső munkák közben véletlenül ellökődnének az űreszköztől és nem tudnának fogást találni rajta.
December 13-án késő este az Endeavour űrrepülőgépet lekapcsolták a Nemzetközi Űrállomás első két egységéről. Az űrhajósok búcsúzóul szép képeket készítettek a Unity-Zarja űrkomplexumról kb. 140 méter távolságból, majd az űrrepülőgép eltávolodott az új és eg ideig lakatlan űrállomástól. A földi irányítás az űrállomás hossztengelyét a Föld felé állította és a rendszer megfordítva a Unity van a Föld felé, míg a Zarja az űr felé.
Az STS-88 űrhajósai a repülés befejezéseként még egy 268 kilogrammos, SAC-A jelzésű argentin technológiai műholdat is pályára állítottak. Az Endeavour sikeres, éjszakai leszállására, magyar idő szerint december 16-án hajnalban került sor.
Ezután a Nemzetközi Űrállomás hónapokig téli álmát fogja aludni, hetente egyszer-egyszer távmérésekkel ellenőrzik, hogy minden rendben van e a két modul fedélzetén. A következő 11-napos látogatásra a tervek szerint 1999. május 13-án indul majd a 26. űrrepülését végző Discovery űrrepülőgép az STS-96 jelzésű programban. Erre az útra hét főnyi, többnemzetiségű személyzet indul, feladatuk az űrállomás további, a lakhatósági periódushoz szükséges anyagokkal történő feltöltése.
Dr. Horváth András
(98.12.18)