15. fejezet: Befejezés -- Itt a vége?
A forradalom éppen csak elkezdôdött. Az új kommunikációs rendszerek és a digitális technikák már eddig is drámai változásokat hoztak abban, ahogy az életünk zajlik. Csak gondolj bele azokba a ma már mindennapos dolgokba, melyek még akár tíz évvel elôtt is lehetetlennek tűntek. Keresgélni tudsz a helyi könyvtárad katalógusában -- vagy akár egy, a világ másik felén levô könyvtáréban -- kezelheted a bankszámládat és megnézheted, hogy csôdbe ment-e a szomszédod, s mindezt egy számítógép és egy modem segítségével.
A csökkenô költségek és a robbanásszerűen növekvô számítógépes teljesítmények még sokkal többet tudó számítógépeket és egyéb digitális eszközöket fognak egyre több ember számára elérhetô közelségbe hozni. A Hálózat, a maga gyorsan szaporodó adatbázisaival és egyéb információforrásaival többé már nem korlátozódik a Nyugat iparilag fejlett országaira; ma már a háló Szibériától egészen Zimbabweig terjed. Idôközben azoknak a számítógépeknek és modemeknek az ára, melyekkel a Hálózatra lehet csatlakozni, egyre jobban zuhan, s így ezek egyre elérhetôbbekké válnak.
A kibervilág fontos részévé vált már több millió ember napi életének. Az emberek kapcsolatokat építenek ki egymással online, szerelembe esnek, házasságokat kötnek, s mindez néhány, kezdeti találkozás miatt a kibervilágban, ezen a képzeletbeli "helyen", mely átíveli a népek és az országok közötti határokat. Üzleti ügyeket bonyolítanak le teljesen ASCII formában. Politikai és társadalmi mozgalmak indulnak el online, melyeket egymástól több ezer kilométerre levô emberek irányítanak.
És mégis, ez még csak a kezdet.
A kommunikáció korában élünk, de az egymással való beszélgetésre használt sokféle média még mindig (jellemzôen) elkülönült rendszereket alkot. Egy napon azonban a telefonodat, a tévédet, a fax készülékedet és a személyi számítógépedet egyetlen "információ feldolgozó eszköz" fogja helyettesíteni, ami üvegszálakon keresztül kötôdik majd a világméretű Hálózathoz.
Az adatbázisokon és file archívumokon kívül az ujjaid hegyével a Hatalom is elérhetô lesz. Hozzákötve sok ezer, sôt sok millió hasonló gondolkodású emberhez, képessé válsz arra, hogy országos vagy világméretű társadalmi és politikai akciókban vegyél részt.
Hogyan fog mindez megvalósulni? Egyrészt az új technológiák eredményeként jön majd létre. A nagyfelbontású televíziók (HDTV) olyan olcsó számítógépek kifejlesztését igénylik, melyek legalább a mai munkaállomásoknak megfelelô adatfeldolgozási képességekkel rendelkeznek. A telefonos és a kábeltévé társaságok együttműködve, vagy egyes helyeken egymással versenyezve, eljuttatják majd azokat az üvegszálakat a lakásodba.
A Clinton adminisztráció -- feltehetôen az elsô, melyet olyanok vezetnek, akik nemcsak számítógépes hálózatot, de egyáltalán számítógépet tudnak kezelni -- erôteljesen támogatja egy sor "információs autópálya" felépítését. Ezek kiterjedésüket tekintve az 1950-es években létrehozott, államok közötti fôközlekedési útvonalak hálózatához hasonlíthatók (egyik akkori fô szenátusi támogatójuknak van egy fia, akit 1992-ben alelnöknek választottak meg).
Jelenleg a korai ötvenes évek szintjén vagyunk a hálózatok terén, éppen a fent említett nagysebességű autópálya rendszer kiépítése elôtt. Persze, már most is bôven vannak érdekes dolgok "odakinn", de kétsávos közutakon kell kanyarognod és egy jó térképre is szükséged van, hogy eljuss odáig.
Ennek az új Hálózatnak a kifejlesztéséhez nemcsak nagysebességű csatornák és forgalomirányító eszközök kellenek; egy újfajta kommunikációs paradigmára is szükség van: a Hálózatot egy információs közműnek kell tekinteni. A Hálózat eddig még valamennyire megmaradt egy bonyolult és rejtélyes képzôdménynek. Ha valamire használni akarod az Internetet, akkor elég sok idôt el kell töltened elôtte egy hálózati veteránnal vagy egy tankönyvvel, mint amilyen ez is. Olyan misztikus dolgokat kell megtanulnod, mint például a Unix "cd" parancsának szeszélyei.
Hasonlítsd ezt össze a telefonnal, ami ma már szintén nagy tömegű információhoz nyújt hozzáférést néhány egyszerű nyomógomb segítségével; vagy egy Prodigy-szerű számítógépes hálózattal, ahol pár szimpla paranccsal és egérkattintással lehet navigálni a rendszerben.
Az Internet rendszergazdák kezdik felismerni, hogy nem mindenki akarja megtanulni a Unix rejtelmeit, s ettôl ôk még nem biztos, hogy rossz emberek. Már most is láthatjuk azoknak a könnyen használható felületeknek a fejlôdését, amikkel a Hálózat képességei emberek milliói számára is elérhetôk lesznek. Ezt a hatást mutatják a Gopher és a World-Wide Web menüi; ezekhez nem szükséges komoly számítógépes ismeret, de ugyanakkor információforrások ezreihez nyitják meg a kapukat. Az olyan levelezôprogramok és szövegszerkesztôk, mint a pico és a pine, az emacs-szerű régi szoftverekhez hasonló lehetôségeket nyújtanak, de tizedannyira sem bonyolultak.
Egyes szoftverfejlesztôk még ennél is tovább mennek és grafikus kezelô felületeket fejlesztenek ki, melyeknél az ember az egérrel a képernyôn kattintgatva tud mozogni az Interneten, vagy elôhívhat egy egyszerű szövegszerkesztôt, ahhoz hasonlóan, mint ahogy egy Macintosh gépet vagy egy Prodigy-típusú kereskedelmi online szolgáltatást kell kezelni.
Azután ott vannak maguk az Internet szolgáltatások:
Minden olyan adatbázisra, ami az Interneten elérhetô, valószínűleg három-négy olyan esik, ami nem. A kormányzati hivatalok csak most kezdik az információs raktáraikat hozzákötni a Hálózathoz. Még csak néhány kereskedelmi vállalkozás -- adatbázis központoktól a könyvkereskedôkig -- tette elérhetôvé a szolgáltatásait a Hálózaton.
Szintén csak néhány ember használja ma még a Hálózat igazán érdekes új szolgáltatásait. A MIME nevű szabvány például lehetôvé teszi, hogy az ember hang és képi állományokat küldjön egy levélben. Képzeld el, hogy egy nap kinyitod az elektronikus postafiókodat és az unokád elsô kimondott szavait találod benne vagy egy fotót a barátod új házáról. Ez a szabvány idôvel rövidebb videofelvételek továbbítását is lehetôvé teszi majd a Hálózaton.
Ezekhez a dolgokhoz hatalmas hálózati teljesítményre lesz szükség, hogy ki lehessen szolgálni azt a sok millió új felhasználót, aki ráveti magát a Hálózatra, és azt a sok új alkalmazást, amiket majd használni akarnak. Egy mozgókép megjelenítése egy gép képernyôjén elképesztô mennyiségű számítógépes bitet igényel és a feldolgozásuk is komoly számítástechnikai teljesítményt követel.
Mindezek egy "Nemzeti Információs Infrastruktúra" nevű rendszer kifejlesztését igénylik, mellyel egy másodperc alatt több milliárd bit információ mozgatható -- ekkora teljesítmény kell ahhoz, hogy minden cég és lakás kaphasson egy "információs vezetéket".
Ahogy az "autópályák" épülnek, úgy szaporodnak a "felhajtó utak" is, mert egy nagysebességű fôútnak nem sok haszna van, ha nem tudsz rámenni. A modemek ára úgy tűnik hasonló gyorsasággal csökken, mint a számítógépeké. A nagysebességű modemek (9600 baud és annál nagyobb) egyre inkább megvehetôk lesznek. 9600 bauddal egy műholdas idôjárási felvételt Észak-Amerikáról kevesebb, mint két perc alatt le tudsz tölteni; ez a file egy lassabb modemmel akár 20 percig is jön. Idôvel a lakásokat közvetlenül is hozzá lehet majd kapcsolni az országos adathálózathoz. A távolsági telefonbeszélgetések nagy része már most is digitális formában bonyolódik, nagy teljesítményű optikai kábeleken keresztül. A telefontársaságok lassan-lassan azon dolgoznak, hogy meghosszabbítsák ezeket az üvegszálakat "az utolsó kilométerre" is, egészen a lakásodig. Az Electronic Frontier Foundation pedig azért dolgozik, hogy biztosítsa azt, hogy egy ilyen csatlakozást minél többen megengedhessenek maguknak.
A technikai kérdések mellett egyre nagyobb számban vetôdnek fel komoly társadalmi, politikai és gazdasági problémák is. Ki fog tudni hozzáférni ezekhez a szolgáltatásokhoz és milyen áron? Ha az információs korban élünk, akkor lehet, hogy egy új, információs téren elnyomott osztály csíráit hozzuk éppen létre, amelynek tagjai nem képesek majd versenyben maradni azokkal, akiknek elég pénzük és tudásuk van az új kommunikációs csatornák használatához? Tulajdonképpen ki dönti el, hogy ki mihez férhet hozzá? Ha egyre több cég felismeri a profitszerzés lehetôségét ezen az új információs infrastruktúrán keresztül, akkor mi lesz az olyan rendszerekkel, mint a Usenet: a világ valószínűleg elsô olyan sikeres anarchikus közösségével, ahol mindenki azt mondhatja, amit akar?
Mik az elektronikus határszéleken érvényes törvények? Amikor a kibervilágban a nemzeti és államhatárok értelmüket vesztik, akkor így is feltehetô a kérdés: KI ITT A TÖRVÉNY? Mi van akkor, ha egy olyan tevékenység, ami az egyik országban megengedett, illegálisnak minôsül egy másik országban, ahol azt tiltják, holott ezt egy olyan hálózaton "követték el", ami egy harmadik országba vezet? Ki veszi üldözôbe a számítógépes kalózokat?
És te milyen szerepet akarsz játszani ebben a forradalomban?
Előző fejezet Következő fejezet