A MIR VÉGE Az Orosz Űrügynökség bejelentette a teherűrhajóval, megkezdik a 12 éves Mir űrállomás lassú lefékezését. A jelenlegi tervek szerint másfél év alatt, a mostani 400 kilométer magasságról fokozatosan 130 kilométerre süllyesztik az űrállomást. 1999 decemberében erről a magasságról néhány nap alatt az űrállomás belép a sűrűb légkörbe, darabokra esik, és ezek lezuhannak a Csendes-óceán elhagyatott részére. Így fejeződik be a Föld legsikeresebb modulűrállomásának, a Mirnek története.
A május közepén induló Progresz-M-39 teherűrhajó nemcsak utánpótlási anyagokat szállít a 124 tonnás Mir űrállomásra, hanem az eddigi szokásnak megfelelően hajtóanyagot is. Ez, a több mint 1 tonna hajtóanyag, azonban nem az űrállomás magasságának megemelésére, hanem mozgásának lassú fékezésére fog szolgáni. A tervek szerint négy Progressz teherűrhajóval viszik fel a fékező hajtóanyagot 1998 májusa és 1999 második féléve között.
A Mir-program végének pontos dátuma attól fog függni, hogy az 1998 év végétől elkezdődik-e a Nemzetközi Űrállomás építése. További feltétel az, hogy az első legénység, Gidzenko és Krikaljov orosz, illetve az űrállomás parancsnoka az amerikai Shepperd meg tudja-e kezdeni 1999 tavaszán első féléves munkáját.
Űrsétadömping
Jelenleg azonban igen aktív javítási- és kutatómunka folyik az orosz fenhatóságú, de amerikai-orosz legénységgel üzemeltetett Miren.
1998 áprilisában egy űrséta-sorozaton, öt alkalommal összesen 30 óra 8 percet dolgozott T. Muszabajev és Ny. Budarin, a Mir 25. alaplegénységének orosz tagjai az űrállomáson kívül. A személyzet harmadik, amerikai tagja A. Thomas belülről segítette orosz kollégái munkáját, illetve video és fényképfelvételeket készített a szerelési munkákról.
Április 1-én, a 6 óra 26 perces űrsétára már ki tudták nyitni, a sok szorítócsavar levétele után a Kvant-2 kijárati ajtaját, amelyet a március 3-ára tervezett űrsétára nem sikerült. Ez alkalommal a két űrhajós a kilyukadt Szpektr modulon helyezett el láb- és kéztartókat, azaz a megsérült napelemszárny tövénél alakított ki egy olyan munkahelyet, ahol a következő 26. személyzet tagjai megkísérelhetik a Szpektr repedésének betömését. Emlékeztetünk arra, hogy 1997. június 25-én, irányítási hiba miatt a progressz-M-34 teherűrhajó nekiütközött a Szepktr modulnak és egyik napelemszárnyát is megszaggatta.
A Spektr-ből, tavly júniusban lassan, de biztosan megszökött a levegő, ezért ajtajának hermetikus zárásával elválasztották a Mir többi moduljától. Mivel a szakemberek szeretnék még a Szpektr műszereit a kutatómunkában használni azért szeretnék megjavítani. Többek között a Szpektr belsejében található a KFKI Atomenergia Intézetének Űrtechnikai Laboratóriumában fejlesztett, és igen sikeresen használt Pille sugárdózis analizátor is.
A második űrsétán, április 6-án, a Szpektr külső részén kialakított munkahelyen, első lépésként egy rudat erősítettek az 1997-es ütközéskor megsérült napelemszárnyra. áEz után kellett volna a két orosz űrhajósnak átmennie a Kvant-1 modulon lévő Szofora oszlop tetejére, hogy elkezdje az ott lévő, VDU jelzésű, kihelyezett hajtómű cseréjét. A földi irányítás utasítására azonban váratlanul be kellett fejezniük az űrsétát és vissza kellett térniük a Mir belsejébe, mert egy automatikus orientációs manővernél kedvezőtlen helyzetbe került az űrállomás. Ezért ez az űrséta csak 4 óra 23 percig tartott, tehát lényegesen rövidebb ideig, mint a többi.
Hajtóműcsere a Szoforán
Még tavaly, a Mir egyik legfontosabb helyzetbeállító-hajtóműve felmondta a szolgálatot. Ezt a kihelyezett hajtóművet az űrállomás Kvant-1 moduljára szerelt, 14 méteres Szofora-oszlop tetén helyezték el még 1992-ben. Akkor a felszerelési munkákat Szolovjov és Avgyejev űrhajós négy űrséta során végezte el 18 óra alatt.
Idén az orosz földi irányítás úgy döntött, hogy Muszabajev és Budarin három űrsétán lecseréli egy újra a nem működő kihelyezett hajtóművet a Szofora-oszlopon. Az új VDU-hajtóművet a Progressz-M-38 külső részére szerelve szállították, idén márciusban a Mirhez. Az április 11.-i, 6 óra 25 perces harmadik űrsétán a két orosz űrhajós leszerelte a régi, 750 kilogram tömegű VDU-hajtóművet, majd finom lökéssel eltávolították az űrállomás közeléből. A számítások szerint a Mir közelében repülve lassan lefékeződik az öreg VDU, és mintegy egy éven belül belép a sűrű légkörbe, ahol elég.
Az április 17.-i 6 óra 33 perces űrsétán a Szofora oszlop mellöl leszerelték az ott lévő és kb. 10 méterre kiálló Rapan-oszlopot, mert zavarta a további szerelési munkákat. A következő űrsétára maradt az új hajtómű felszállítása és rögzítése. Ezt, a végső szerelési munkát az április 22.-i 6 óra 21 perces újabb űrsétán sikerrel hajtották végre. Miután erről az utolsó űrsétáról is visszatértek az űrhajósok a Mir belsejébe, kipróbálták az új kihelyezett hajtóművet az nagyon jól működött.
Francia, szlovák és politikus űrhajósok
Annak ellenére, hogy az oroszok bejelentették a Mir-repülésének befejezését, a következő másfél évre meglehetősen mozgalmas programot terveznek. Most május végén egy újabb amerikai űrrepülőgép csatlakozik az orosz űrállomáshoz a Discovery, amely ötnapos közös repülés után hazaszállítja az amerikai Thomast a Mirről.
Muszabajevet és Budarint augusztusban váltja le a Szojuz-TM-28 űrhajóval felrepülő G. Padalka és Sz. Avgyejev. Ezzel az űrhajóval megy fel a Mirre egy egyhetes útra Jurij Baturin, akit annak idején az orosz nemzetközi bizottság titkáraként küldött ki a világűrbe Jelcin elnök. Baturint erről a posztról leváltották, de talán a világűrbe még felrepülhet, mert az űrhajós felkészítést sikerrel elvégezte.
1999-ben pedig még a francia és szlovák űrhajós vendége is lesz a Mir űrállomásnak. Érdekes, hogy az első szlovák űrhajós felkészítésének és egy hetes űrrepülésének mintegy 15 millió dolláros költségeit, a Szlovákiának járó szovjet tartozásokból kívánják fedezni északi szomszédaink.
Dr. Horváth András
(98.05.01)