Az 1998-as év legnagyobb űrszenzációja
Vízjég a Hold pólusainálHét hét után az amerikai Lunar Prospector űrszonda mérései alapján megszülettek az első, nagyon izgalmas tudományos eredmények. Az adatokból a szakemberek megállapították, hogy a Hold déli és északi pólusánál is van vízjég a talajban. Elkészült továbbá a Hold innenső és túlsó oldalának részletes gravitációs térképe, amely új felfedezésekre is vezetett.
Az amerikai tudósokat is meglepte a Hold körül keringő Lunar Prospector neutron spektrométerének majdnem kéthónapos mérés-sorozata. Ez a műszer, 100 kilométer magas keringési pályán vizsgálja a különféle energiájú semleges részecskéket, azaz a neutronokat. Ezek a neutronok, a kozmikus sugárzásnak a talajban lévő hidrogénatommal való ütközésekor keletkeznek és repülnek ki az űrbe is. A közepes energiájú neutron eloszlásból derült az ki, hogy kísérőnk mindkét pólus-vidékén található vízjég. Az eredmények azt mutatták, hogy az északi sarok közelében 50 százalékkal több jég van, mint a déli pólus közelében. Igaz, hogy a holdi déli sarki jég létéről már tudtunk a Clementin katonai űrszonda, 1994-es radarmérései alapján, de nagy meglepetés az északi póluson talált vízjég.
Az eddigi adatokból azt tudták meghatározni, hogy mintegy félméteres mélységig összesen 10—300 millió tonna lehet a jég mennyisége. Az északi pólusnál a jeges talaj 10000—50000 négyzetkilométeres, a délin pedig mintegy 5000—20000 négyzetkilométeres területen található. A nagyenergiájú neutronok mérése pedig azt adta, hogy a vízjégnek a koncentrációja a talaj legfelső részében meglehetősen kicsi, 0,3—1 százalék körüli és a jégkristályok mérete kicsike.
A Lunar Prospector poláris pályájának pontos méréséből meghatározták a Hold gravitációs anomália-térképét, azaz a gravitációs térben jelentkező eltéréseket. Ilyen térképeket, annak idején az amerikai Lunar Observer holdszondák, az Apolló űrhajók, a szovjet holdszputnyikok és a Clementin űrszonda pályaméréseiből már kaptak. A korábbi mérések azt mutatták, hogy az innenső oldalon, a több száz kilométer átmérőjű, hatalmas holdi "tengerek", a mare-k alatt tömeg-koncentrációk (mascon-ok) találhatók. Ez azt jelezte, hogy ezeken a helyeken, sok milliárd évvel ezelőtt, nagy meteorok csapódtak kísérőnk felszínébe. Érdekes, hogy a túloldalon nincsenek ilyen becsapódásból eredő nagy masconok, csak kisebbek.
A Lunar Prospector adataiból most elkészült új gravitációs atlasz sokkal részletesebb és pontosabb a korábbiaknál. Ennek alapján a Holdnak a Földről látható oldalán felfedeztek két újabb mascont, az egyik ezek közül az 450 kilométer átmérőjű Mare Humboldtianumnál van. Ez a "tenger" a Hold északi féltekéjének nyugati szélén található.
A 295 kilogrammos Lunar Prospector kicsi és olcsó holdszonda. Henger alakú, átmérője 1,4 méter, magassága 1,3 méter és a hengerből kinyúló három 2,4 méter hosszú rácsokon is műszereket helyeztek el rajta. A Lunar Prospector, amelyet egy illetve másfél éves Hold körüli repülésre terveztek, programjának összköltsége 63 millió dollár. Ebből a szonda fejlesztése 34 millió dollárba, az Athena-2 új hordozórakétával történő indítása 25 millió dollárba, az adatok vétele és az irányítás pedig 4 millió dollárba került.
A Lunar Prospector 1998. január 7-én startolt, a floridai Cape Canaveral új, kereskedelmi indítóhelyéről. Négy napos út után, január 11-én fékezték le és állították Hold körüli pályára. A tervezett, egy éves mérés sorozat után az addigi 100 kilométer magasságú pályáját a Hold felszínhez fantasztikusan közel, alig 10 kilométer magasságura csökkentik. Itt még hat hónapos kutatást terveznek.
Dr. Horváth András
(98.03.12)