STS-88: az első űrhajósok a Nemzetközi Űrállomás fedélzetén
Egyesülés a Föld körül Az Endeavour 13. űrrepülésén történelmi feladatra vállalkozott. Amerikai és orosz űrhajósai sikeresen összekapcsolták a Nemzetközi Űrállomás első két egységét a Zarját és a Unityt. Három űrsétán keltették életre az amerikai kikötőegyéget az orosz vezérlő modultól kapott energia segítségével.
1998. december 4-én, a tervezetthez képest, egy apróbb műszaki probléma miatt, egy napos késéssel az Endeavour űrrepülőgép Föld körüli pályára vitte a Unity (egység) nevű amerikai modult. A Unity egy alumíniumból készült hengeres kikötőegységből és a két végén lévő zsilipes dokkoló szerkezetekből (PMA) áll. Hossza, a két dokkolóval 10 méter, átmérője 4 és fél méter, tömege mintegy 11 tonna. Az egység indításának célja az, hogy hozzá csatlakozhassanak a következő amerikai modulok.
Az STS-88-as, 12-naposra tervezett űrrepülésen öt amerikai és egy orosz űrhajós vesz részt. Az előkészítő és bemelegítő rutinmunkák után az első izgalmas feladatra december 7-én hajnalban került sor. Ekkor az űrrepülőgép 15 méteres robotkarjával Nancy Currie amerikai kutatóűrhajós megfogatta az Unityt és kiemelve a raktérből merőlegesen az űrrepülőgép külső, zsilipes dokkolója fölé helyezte. Ezután Cabana parancsnok és Struckow pilóta finoman rávezette az Endeavourt az Unityre, miáltal az univerzális dokkolóegységek összekapcsolódtak.
Pontosan egy nappal később az űrrepülőgép sikeresen megközelítette a Zarja (pirkadat, hajnal) nevű vezérlő modult, amikor 3 méterre voltak tőle Currie a robotkarral ezt is megfogatta. Az amerikaiak által fizetett, 21 tonnás orosz gyártmányú energiaszolgáltató és irányító modult a Unityhez helyezték. Ezután, az előző napi manőverhez hasonlóan, az űrrepülőgép kis hajtóműveinek bekapcsolásával a Zarját csatlakoztatták a Unity másik dokkoló szerkezetéhez. Így jött létre a Nemzetközi Űrállomás első, 35 tonnás, hétemeletes ház magasságával vetekedő, 23 méter hosszú változata. Ennél az összekapcsolási műveletnél Currie "segédje" az orosz Krikaljov űrhajós volt, aki a tervek szerint 2000 januárjában az új űrállomás első fedélzeti mérnöke lesz.
Magyar idő szerint december 7-ről 8-ára virradó éjjel Ross és Newman űrhajósok 7 óra 21 perces űrsétát végeztek. Ezen a külső munkán a robotkaron állva és Currie mozgatásával három óra alatt mintegy 40 kábelt csatlakoztattak össze a két űrállomás modul között. Ezáltal a Zarja hatalmas napelemeitől megfelelő áramellátáshoz jutott a Unity és komputereinek bekapcsolásával távirányíthatóvá vált. Az űrséta további részében leszerelték az Unity hőmérséklet szabályozó rendszerének külső részéről a védő burkolatot és megkezdődött a modul felfűtése. Erre azért volt szükség, hogy a Unityben a 11-i, azaz ma reggeli első, személyes látogatáshoz megfelelők legyenek a belső viszonyok.
Az első űrsétán a két szkafanderes űrhajós, mivel még volt szabad idejük megvizsgálta, hogy a Zarja modul elején és végén lévő két Kursz-antenna valóban nem nyílt ki teljes egészében a november 20-i pályáraálláskor. Ezek az antennáknak arra jók, hogy a Zarjához közeledő újabb modulok automatikus dokkolási műveleteit végre lehessen hajtani. A Kursz-antennák első használatára legkorábban jövő nyáron kerül sor, amikor az első lakóegységet, az orosz Szolgálati modult küldik fel az űrállomáshoz.
A szerdáról csütörtökre virradóra lebonyolított második űrsétán az Unityre egy S-sávú hirrendszer két antennáját és külső elektronikai egységeit szerelték fel, majd a kikötőegység hengeres falán lévő négy dokkolót takaró védőborítókat is eltávolították. Végül Newman egy horog alakú kampó segítségével kinyitotta az orosz dokkolási-antennákat.
Az utolsó, harmadik űrsétára december 11-én éjjel, illetve 12-én hajnalban kerül sor, ekkor az űrhajósok már a következő űrsétákra készülve egy nagy külső tároló berendezést szerelnek fel a Unity-re. Leszerelik az egyik zsilipes dokkoló, a PMA-2 jelű kábeleit készülve arra, hogy ezt később máshova szerelik át, mert helyére a Destiny (sors, végzet ?) elnevezésű amerikai kutató modul kerül várhatóan 2000 februárjában.
A Zarja és a Unity összekapcsolása csak a szerény kezdet, még 15-ször ennyi tömeget, mintegy ötven amerikai űrrepülőgépes és orosz Proton illetve Szojuz hordozórakétás start segítségével kell felszállítani. A mai elképzelések szerint 2005-6 környékére készülhet el teljesen a Nemzetközi Űrállomás.
Dr. Horváth András
(98.12.11)